Túl az Óperencián alias Panyola - V. nap

Tervezett Program

reggeli után mini piac - vásárlási lehetőség (lekvár, méz, házi tészta, sütemény). 

Javaslatok voltak még: Nyíregyháza állatpark és Zöld Oázis, skanzen múzeumfalu ill Aquirius élményfürdő; Nyírbátor: kastély, Panoptikum ill. Sárkány Gyógyfürdő, Vaja: kastély, Máriapócs: kegyhely

Étkezésre: Nyíregyházán a 424es Irish Pub (Sóstó), majd fagyi-kávé az Omniában (belváros), Nyírbátorban: Kakukk Étterem, v Csekő Pizzéria és cukrászda

Pinyőnek a reggeli kicsit korai volt és autószereléssel indult, szserencsére sikerrel járt, így nyugodtan indulhattunk haza reggeli után. 
Utolsó nap, meleg reggelink volt, amolyan tojás rántotta, de tunningolt változat. :) A szállás árát összeszedtük, mert Béla közölte kb. csütörtök tájékán, h másnap este ő elutazik és majd csak hétfőn reggel jön haza, úgyh a szállás árát adjuk oda a Zsuzsának. Mondom neki, h ő tud róla, közli velem, h este fél 10kor már csak nem hívja fel. Ja, tehát nem tud róla. :) 

Volt olyan eset fesztiválkor, h Béla elment Debrecenbe művész moziba és ott hagyott 80 szálló vendéget. Majd mikor az emberek vasárnap fizetni akartak volna, mindenki a Zsuzsán kereste a Bélát és kiderült, h művész moziban van Debrecenben és a szállás árát, tegyék a varrógépbe. A jó érzés az, h az emberek egytől egyig azt az összeget rakták be, amit megbeszéltek. 

szóval, pénzezés, bepakolás, majd Zsuzsára várakozás, s irány Szatmárcseke. Falu végén az első autó megállt, majd Panyola tábla alá szépen befészkeltük magunkat és fotózás következett. 
Szatmárcseke előtt még beugrottunk Túristvándiba Makai Béla bácsihoz, a füvesemberhez. Mielőtt odaértünk volna, még találkoztunk Mikivel, a 4 nyelvű roma bokszolóval, aki Amerikában is élt. Nos, az a beugrás kissé elhúzodott pár órácska erejéig. Szabályosan ittuk a szavát, sztem, egy álló napot is el tudtuk volna hallgatni. Jártunk a padlásán, bár óva intett, h ott darazsak laknak, bár még talán alszanak úgy 11 tájékán, az intés ellenére felmerészkedtem én is, egy füvesember pallására. Sok-sok doboz, telis-tele gyógynövényekkel. Miközben mi a gyógynövényeket csodáltuk, addig DragonZé szilvafácskával küzdött. Talált egy zsenge hajtást és kiásta és hazavitte. :) Béla bácsinál találtunk egy óriás harcsa fejet, atyaég, azt aztán nehéz lehetett kiemelni a vízből. 

Béla bácsi is és én is, észrevettük Tibi szája szélén kikandikáló egy szál szőrszálat, van nálam mindig szemöldök csipesz. Mikor már Béla bának is szemet ütött, akkor már nyúltam is felé, h kislisszantom onnét, de nem jött össze, Tibink nem engedte. :) 

Talán már dél is elmúlt, elmentünk rétesezni, ahol bélest is lehetett kapni és térképeket is. Megbeszéltük, h mivel az idő már jócskán előre szaladt, csak elvitelre pakolgatunk, de persze, többen ülős verziót vettek, ebédelve, napozgattak. 

Teli hassal elindultunk a kocsik felé, majd a többiek megláttak egy másik turistát aszalványokkal. Több sem kellett nekik, szinte az összes aszalt gyümölcsöt felvásárolták, ami a Szabadkőművesek kocsmája mellett található volt. 

Nagy nehezen bekászálódtunk az autóba és irány Szatmárcseke. Oda is értünk, a gyalogos úton  Korpás Istvánról hallhattunk , aki a fejfájás temetőt rekonstruálta hajdanán, amíg nem zsebre ment a játék. 

"Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonhan romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakhan vihetlék a temetőbe, azonban errefélé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a féjfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna." 

Miután mindenki megcsodálta a nem mindennapi temetőt, páran, akik az ország túlfeléből érkeztek, közben még az óráikat is kémleltek. Ők lassacskán, h a többieket is indulásra invitálják elindultak a kocsik felé.

Zsuzsa szavait szeretném ide tenni: "Pista bácsi idézet Kömörőből: 

'a szeretetet, a békességet, mindig ki kell mutatni"

Itt fájdalmas búcsút vettünk, és indultunk hazafele. 

Mi leszakadtunk a többiektől, mert a gps mást mutatott, de miután felértünk az autópályára érdekes módon, mindegyikünk ugyanannál az  benzin kútnál állt meg egy röpke technikai szünetre. 

nagyon jól éreztük magunkat és a levelezésből azt vettem, h a többiek is. 

Még lesz egy bejegyzés, ahol az élmények, jellegzetes mondatok lesznek egybegyűjtve!