2012. január 19., csütörtök

Túl az Óperencián alias Panyola - IV. nap

Tervezett program:
kirándulás Cégénydányádra (ősfás kastélypark) és Gyügyére (kazettás templom) illetve Nagyszekeres és/vagy Jánkmajtis templomához (idő függvénye). Gyors és egyszerű ebéd Panyolán (lapcsánka tejföllel-sajttal) majd kerékpártúra a Tisza töltésen. Vacsora Panyolán. 
Rossz idő esetén: kirándulás Romániába, Partiumba, Szatmárnémetibe. 

Zsuzsával megbeszéltük, h a kerékpártúra legyen délelőtt, azt hamar lezavarjuk, megebédelünk és lazán véghez visszük a fenn maradó programokat. Akadt pár, mert hát az idő, olyan volt ott, mintha nem is múlt volna. :) 

Reggelink finom ostoros kalács volt. Azóta már rákerestem a neten, de még el nem készült. :) 10 óra tájékán megérkezett Ironman István, meghozta a bicajokat, de eggyel kevesebbet. Csabink nem esett kétségbe, az udvarról szervált magának egy kedvezőt. Én megkaptam a mellényt, mert úgyis tudtam, h én fogok hátul kerekezni. 
Eleinte nagyon jó időnk volt, kellemes volt tekeregni, majd mikor elértünk Tarpára, a túravezető közkinccsé tette, h akkor merre menjünk. Kb. 3x elmondtam neki, h legkésőbb 13 órára vissza kell érnünk, mert jó pár programunk van még. Mint kiderült, két füle volt, az egyiken be, a másikon ki. Megkérdeztem a többieket, h szeretnének-e lapcsánkát enni, mikor visszaérünk. Mondanom sem kell, nem arattam nagyon sikert vele. Viszont hallgattam az ösztöneimre és felhívtam a Zsuzsát, h azért süttesse ki, mert mire mi visszaérünk, ami nem tudom, h mikor lesz, addigra mindenki éhen hal és megeszi a vasszeget is. Persze, senki nem úgy készült, h jóval hosszabb túrára megy, egy kis víz és viszlát. 
Tarpán nagyon rövid idő alatt körbejártuk a vásárt, majd indultunk tovább. Persze, nem ugyanazon az útvonalon, amerről jöttünk, hanem jó nagy kerülővel, jó kis szembeszéllel. 
Túravezető tanácsot adott, h egymástól rövid távolságokra haladjunk, h így is felfogjuk egymás előtt a szelet. Persze, mint csináltak a többiek, beálltak elém. Az az igazság, h alig bírtam tekerni, azért örültem volna neki, ha vki elém is áll, nem mögém, így viszont, olyan lassan tekertem, h kénytelenek voltak kikerülni. 
Történt olyan is, h egyik srácnak leesett a lánc, és persze kiabálhattunk, a hangunkat a szél nem hogy előre vitte volna, hanem még hátrébb, ha jól emlékszem senki nem fordult vissza. 
Kettő aktív emberke is maradt hátra, azt hittem, h csak miattunk, h legyen vki velünk, de nem ők sem bírták, vagyis csak egyikük. Elértünk egy helyre, és felajánlották, h meg lehet nézni a Tiszát, hát köszi nem, nincs plusz kitérő. 
Szóval, a kompnál kiderült, h a 30km helyett 50-55km-t tettünk meg. Közölte a "kedves" túravezető, h azért nem mondta meg, h mennyit megyünk, mert akkor sokan visszahökkölnek,  és akkor nem is indulnak el. Hát kérem szépen, hadd döntsem el én, h mit bírok. És nem azért rendeltünk 30km, mert nem bírjuk, hanem azért, mert nem csak ezért jöttünk. 
Rita megkérdezte, h milyen messze van a falu, közölte, h már nincs messze, majd megkérte, h azért definiálja a nem messzét, 4km-t mondott, ami valójában 8 volt. 
Tibi bepróbálkozott Istvánnál jópofizni, de ha folytatja, akkor lehet, h a Szamosban landol. 
Kb. f3 tájékán értünk vissza a vendégházhoz. Ott közöltem az Ironmannel, h a másokra odafigyelés nulla, illetve hadd döntse el mindenki maga,h mit bír és mit akar tenni, ne ő! 
Azt hiszem, mindenki tanult az esetből. 

Mondanom sem kell, a lapcsánkának rendesen neki estek, még azok is, akik azt mondták, h már kicsit unják. Persze, tudtam én... 
Nagyon finom volt, szilvalekvárral is és tejföllel-sajttal, ahogy a lángost esszük. 

Fél 4kor indultunk a délutáni programra, ami kissé módosult az idő hiánya és a fiúk kíváncsisága miatt. 
Tarpán, Zsuzsa felkeltette a fiúk érdeklődését az uszkai romák hit egyesüléséről. 1 fővel kevesebben indultunk útnak, István nem jött, így én vállaltam be a sofőrséget. 
Este 6kor kezdődött a hitgyüli, így ütemesen kellett haladnunk. Cégénydányád fele vettük az irányt, de útközben, fék-index alma eladó felirat. Kiszállás, akinek volt hely a kocsijában, az fel is pakolta finom szatmár-beregi almával, majd irány a cél felé. Itt fél legálisan megnéztük kívülről a Kölcsey-Kende kúriát és az angol parkját, ahol a nagy platánfa mindenkit rabul ejtett, gyorsan át is karoltuk, csak lányok, csak fiúk, vegyesen, majd irány tovább Gyügyére. 
Gyügyén a református templomhoz iramodtunk, de kicsit várnunk kellett, mert épp esküvő volt. Célzás lehet egy-két útitársnak. :) Eddig még nem jött össze a célzás. :) A mennyezeten nem a megszokott képeket láthattuk, hanem sziréneket, démonokat. 
lassacskán indulnunk kellett, h odaérjünk a hőn áhított hit gyülire. 

Hát ez egy érdekes hely volt az biztos, a falu művelődési házának parkolója tele volt, jobbnál jobb járgányokkal. Egyik útitárs meg is jegyezte, h itt aztán nagyon sok a rokis egyén. Már vártak minket, Sándor a szatmári Robin Hood, jelen helyzetben, mint  prédikátor fogadott minket, meleg kézfogás, köszöntés, kedvesség. Közölte, h akik bátrabbak mehetnek előre - kb. mint a katolikus misén a ministránsok elhelyezkedése - a többiek, akik csak barátkoznak a gondolattal, mehetnek hátra. Mikor beléptünk, mindenki minket figyelt, tele volt az épület, romák és fehérek egyaránt, szólt a zene, amolyan gospeles stílust képzeljünk el, álltak, tapsoltak. Az az igazság, h hiába voltak romák, de én nem féltem annyira, mintha nálunk vmelyik ilyen városrészen kellett volna végig menni. 
8an hátra ültünk 6-7en meg előre. Hátul szépen elhelyezkedtünk, majd a Zsuzsa vmiért hátra jött, majd egy kigyúrt egyén, akinek mellesleg 3 felesége van, szemével követte és hirtelen közölte, h a "Zsuzsa titeket keres" . Szemmel tartottak minket és azt hiszem, h "Zsuzsa" volt a mi védelmi jelszavunk is. 
Telt múlt az idő, váltották egymást a prédikátorok elébb egy fekete ruhás Laci, aki kb. rapper szinten nyomta, és az is meghallotta volna, aki nem akarta, majd következett Lacika a kiscsávó és a dicsőítő versike, majd egy egyén, akit állítólag akkor a pillanat hevében kértek fel, h prédikáljon a vendégeknek alias kis csapatunknak, majd legvégül az aranytorkú Edgár következett. 
Megkérdeztem az előttem ülő lányokat, h kb. meddig szokott ez tartani, nem kaptam választ, vagyis csak egy "nem tudom"-ot. Úgy fél 8 tájékán összenéztünk és a hátsó részleg úgy döntött, h köszi, ennyi elég volt és kimentünk. Ahogy az ajtóhoz értünk, máris ott termett Sándor és határozott szavakkal a következőket mondta: "Ne menjetek sehova, lesz szendvics, kávé, üdítő". Hát nagyon nem tudtunk menni sehova, mert a csapat másik fele ill. a vezetőnk még javában benn volt. 
Az előtérben, fehér abrosszal leterített asztalok sorakoztak, az ajtónál két emberke üdítőt mért, ingyen és bérmentve. Kipéciztem egy szimpatikus fiatalembert és megkérdeztem, h kb. meddig tart. Értetlenkedve nézett rám, h hogyan tudok felrakni ilyen hülye kérdést, majd megkaptam a kissé sokkoló választ, úgy este 9ig szokott tartani. Na frankó. Írtam smst a Zsuzsának, h mennénk, jöjjenek ki. Hát rossz helyre küldtem a hívó szót. DragonZé és Rita már tellegettek, próbálták felkelteni a többiek figyelmét, h jöjjenek kifele, no de a "színpadról" nehezebb lejönni, mint hátulról kiosonni. :) Megvárták a "mise" végét és csak aztán jöttek ki. 
Ekkor hirtelen, minden szempillantás alatt történt, az asztalok kb. terülj,terülj asztalkák lettek, tele retros szenyókkal, üdítő, kávé, tea. Kint álltunk meg, különben elsodort volna minket a tömeg. Akadt, aki 6osával hordta ki a szenyókat. Na, mivel a többiek is nekiálltak enni, annak ellenére, h a szálláson várt a fincsi vacsi, így én is bementem, enni. 
Mivel, kissé elhúzódott a hit gyüli, és  nem mindenki merészelte volna sötétben, elem lámpás verzióban megnézni a szatmárcsekei csónakos fejfájás temetőt, így visszamentünk a szállásra, ahol már várt Irénke  finom káposztás csülkös paszulylevese és Fax pásztortarhonyája. :) Nagyon finom volt mindegyik. 
Este, vacsi után nem nagyon akartunk elszakadni egymástól, nagyon megkedveltük Zsuzsát és sztem ez viszont is igaz. 
A fiúk kocsija bedöglött, vagyis inkább döglödött, ha jól emlékszem, talán a vize forrt fel. Már aznap nem, de másnap reggelre még autószerelőt is sikerült találni. 

Felajánlotta, h vasárnap az elmaradt programot bepótoljuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése