2011. március 7., hétfő

Mohács - Busójárás

2009-ben voltunk már, de a párom még nem, és most adódott lehetőség éltünk vele. 3800Ft, amiben már benne foglaltatott a szekszárdi mézeskalács múzeum belépődíja is. 

Szombaton még egy egyveleg ünneplés: apu szülinap, unokaöcs névnap ill. nőnap. Relatíve korán mentek el. Kifekvés, és korán lefekvés, mert vasárnap korán kelés, 4:00 (!!!), irány Mohács-Busójárás. Felkelek én ilyen korán, de máskor tudom, h utána tudok még aludni pár órácskát. :D de most csak a busz zötyögése maradt. A hátizsákba kaja került, aminek egy részét hazahoztuk, a kevésből még egy kicsit. :) 


reggel 6ra volt tervezve az indulás, de persze nem bírta mindenki követni ezt az időpontot. Ja igen, nyugdíjasokkal voltunk, ez nem is lenne gond, de én velük, még egyszer nem szeretnék menni. Nem bírják kivárni a sorukat, az embert levegőnek nézik, és nem fogják fel, h mit mondanak nekik el kb. 5x. Szóval, ha harmadjára is bepofátlankodtak volna elém, akkor már beszóltam volna. 

volt még egy kis baki, elszámolta magát a szervező, szombaton még írt, h van két hely. Éjjel derült ki, h nincs sőt, többen vagyunk. Így a férje lemondott az utazásról és elfértünk. :D

Első megállónk, Szekszárd, mézeskalács múzeum. Hihetetlen, h kézi munkával végzik a művelet 90%át. Érdemes volt megnézni. Itt egy ember kóborolt el, majd elindult Marika néni (szervező) is a pasi után , aztán közben meglett a manusz, majd egy másik elment a Marika néni után... szerencsére aztán megtalálták egymást. Kisgömböc szindróma. :)
Mielőtt felszálltunk a buszra észrevettem, h jánosi a busz. Majdnem dobtam egy hátast, h mi kocsikáztunk, közben meg Jánosról jött a busz. De nem, a busz és a sofőr már Győrben voltak... Szerencséje! :)
Szóval, kb. f1 volt, h beértünk Mohácsra. Az elmélet az volt, h közös akarattal lemegyünk a térre és majd ott megmondják, h hány órakor hol kell lenni. Aki már volt, az tudja, h ott egy 57 fős társaságnak elég nehéz egyben maradnia. 2 éve 10en sem tudtunk együtt maradni, nemhogy 57en ráadásul nyugdíjasokkal...
Mi egy idő után leszakadtunk, leiramodtunk a révhez, h hátha látunk vmit abból, ahogyan átkelnek a busók a szigetről. Nem jött össze. Viszont ennek köszönhetően, belekerültem az újságban (mti fotó, bár a Kisalföldben véltek felfedezni). Mikor egy busó kitessékelt minket, akkor nyakunkba vettük a párhuzamos utcákat és elindultunk a tér felé. Végül ott sikerült gyökeret vernünk, ahonnét indult a felvonuló menet. 2 órára volt tervezve az indulás, természetesen csúszás volt, mivel a sok ember a felhívásra, h menjenek le az útról és ne keveredjenek a busók közé nem fogta az adást. Kb. fél óra csúszással el is kezdték. Akadtak új busók is (majd a videón látható lesz, ami a héten felkerül a youtube-ra). István elnevezte a busókat: ffi - busó, gyerek: busika, nő: busina. :D mert azért akadt szép számmal nőci busó is. :) 

Mikor már közölték, h itt a vége, elindultunk a néppel együtt a tér felé. Rossz ötlet, párhuzamos utcán kellett volna megközelíteni a Duna-partot, h ott nyugodtan várjuk a koporsó vízre bocsájtását. Hát a tömegben volt egy-két idióta, aki annak ellenére, h mondtuk neki, h nem fér el és nem tud menni, mert kordon van, csak nyomultak. Szerencsére, pár perccel később megnyitották az utat. Szereztem egy információs papírost, aztán lementünk a partra. Tudom, h ezek is csak emberek, de számomra nagyon félelmetesek és én bevallom az őszintét kissé féltem is tőlük. :)
Egész jó helyet sikerült kifogni, így láttuk a koporsó vízre bocsájtást is. Majd vissza a térre, de ekkor már párhuzamos utcán és technikai szünetre alkalmas kávézót keresve, no meg a déli kávé hiányát pótolni. Találtunk egy mini bisztrót, ahol kávé is volt, kulturált wc is, kb. mint Velencében. :) A térre igyekeztünk, mivel f6kor már a máglyagyújtás volt porondon. Nagy nehezen kezdett helyreállni a fejszerkezetem is, mikor is, kb. 4-5 méterre tőlünk ágyú dörrent, de akkorát, h sztem, az alvó petesejtjeim is felébredtek. 

nagy nehezen sikerült megtalálni a csoportot is. Közös akarattal megnéztük, h hogyan gyújtják meg a tűzet, majd kb. 6 tájt elindultunk a busz felé. Persze, megint akadt aki nem ért oda... de már mások is mondták, h ha nincs itt, itt marad... 


Ezután következett a busz vadászat. Iszonyat mennyi autós, buszos volt ott. Egy ismerőst láttam, a Weekend traveleseket, épp elénk húzott be a busz. Azt mondja az István, menj oda, kérdezd meg tőlük, h elvisznek-e mondjuk Győrig?! :))) Nagy nehezen megérkezett a miénk is, és kb. 7kor sikerült elindulni. Fehérvár előtt egy technikai szünet volt, persze olyan helyen sikerült megállni, ahol 1 wc volt, na ott is ment az értetlenkedés...
Mikor már azt hittük, h akkor most sima út hazafelé, egyik kis csávóra rájött a gyomorsikulás. Nem irigyeltem, egyszer így jöttem haza a karneválról, mindig azt vártam, h álljunk már meg... Így érkeztünk meg este 11re Ménfőcsanakra. Beszállunk a kocsiba, István: szólj az apró manókban, h marci gyorsan fűcccccssseeeenek már be!!! Nem volt hideg annyira, mint amennyire mi éreztük magunkat kissé elmacskásodva. Éjfél előtt pár perccel érkeztünk haza... kb. 1 óra volt mire ágyba keveredtünk, Istvánnak 4:20kor csörgött az óra, nekem kb.3 órával később, de még tudtam volna aludni.
összességében nagyon jó volt, kb. 270 Ft-ot költöttem össze-vissza, ilyen sem volt még. :) Nagyon fáradtan, de jó élményekkel tértünk haza.
Következő ilyesmi jellegű progitervezet: Visegrád-Palotajátékok ill. Szombathely - Savaria 

Még itt lehet róla olvasni érdekességeket.