2011. október 5., szerda

Túl az Óperencián alias Panyola - III.nap

3, Péntek: Szatmári kirándulás+egy kis sport



Reggeli után irodalmi, népi és természeti emlékek nyomába eredünk:
Penyige: Helytörténeti Gyűjtemény és Lekvárium.
Túristvándi: Vízimalom (és egy kis pihenő - tízórai kávészünet házi béles és rétes a közeli étteremben),
Szatmárcseke: Kölcsey-emlékszoba, Kölcsey-síremlék és csónakos fejfás temető.
Ebéd Fülesden (szatmári aszalt szilvás gyümölcsleves, káposztás kígyórétes).


Délután, ha az időjárás engedi, kenu túra a Túron.


Este: pálinkafőzde-látogatás vacsorával.


Rossz idő esetén(kenu helyett): mini szatmári főzőtanfolyam, kenyérlángos-készítés, kemence fűtés.

Újabb reggeli, már kicsit várni kellett a bulizókra, de még reális időben átértünk. Pénteki reggeli fűszeres pirítós-bundás kenyér volt. 
Pénteken kb. 1 óra csúszással indultunk, kárpótlásként kaptunk egy táska rétest, amit egy megbízható emberre bízott a Zsuzsi, a Zuramra, bekerült a kocsi csomagtartójába, estig elő sem került. :) 
Penyige fele vettük az irányt, itt megálltunk a Szenke partján, ahol Zsuzsa elmesélte a 9 kislány balladáját. Amikor is belefúltak a mély vízbe, mivel a rév sietősre vette a formát és bezsúfolt mindenkit, volt köztük egy beteg, epilepsziás fiú is, akitől távolodtak és ez nem tett jót a csónaknak, felborult és meghalt 9 kislány. Erről született egy ballada is, amit volt szerencsénk hallani Margit nénitől a helytörténeti múzeumban, ami régen iskola volt. 
Először a lekváriumba mentünk, ahol a szilvától egészen a kész lekvárig tudtunk meg mindenfélét. A technikai szünet keretében Tibi meglátta a kis lekváros üvegeket, míg a többiek már a múzeum fele vették az irányt, addig mi lemaradva, spontán lekvár kóstolásba kezdtünk, de aztán sietni kellett, mert Margit néni várt ránk. Itt elég sokat időztünk, de megérte. 
Tovább haladtunk Túristvándiba, ahol Pogány Karcsi várt minket, h röviden elmondja a vízimalom történetét, a többiek átjárták a malmot, fotózkodtak, majd mentünk is tovább Fülesdre ebédelni, Monihoz. Csupa helyi különlegességeket kaptunk, aszalt szilvás leves, káposztás-krumplis kígyórétes. (krumplis. Krumplis!!! érted, h krumplis?!!) 
Jól lakottan, szerény személyem remegő lábakkal indult neki a kenu túrának, Szatmárcsekére. Itt a kultúrmorzsa időszűkében elmaradt, majd szombaton, akkor több idő lesz. (meg ahogy Móricka elképzelte) 
Voltak köztünk olyanok, akik lelkes követői, de én vhogy csak a buli kedvéért vállaltam be. Közben kiderült, h Adri is kb. úgy volt vele, mint én. Utazásunk előtti napon derült ki, h az a Túr valójában a Tisza lesz. Ahogy közeledtünk a folyóhoz a gyomrom is ment egyre jobban össze. Azt hittem, h Tibiéknél van egy kis nyugtató pálesz, de nem . 
Megkaptuk a mentőmellényt, a röpke oktatást Váradi - Ironman - Istvántól, és már ülhettünk is bele a csónakba. Miközben oktatott, mondtam, h én kifizetem a pénzt, de inkább maradnék a talajon. Életemben ott láttam először face to face, lapátot és csónakot, aztán iziben le eveztem 15 folyókm-t.
Szóval, először rossz helyre ültem, a Zuram lett a kormányos, még szerencse, mert én tuti visszafelére kormányoztam volna magunkat. :D 
Újra partra evickélés és kiszáll-beszáll verzió. Ekkor a parton maradtak azt mondták, h úgy ülök ott, mint a macska a bozótban, hát kb. úgy is éreztem magam. Mondtam a Zuramnak, h maradjunk le mindenkitől, ne közelítsen felénk senki. Hát ez nem mindig jött össze. 
A táj biztosan szép volt, de kb. úgy voltam vele, mint Csíksomlyón, menni kellett. kb. 2 km után már untam az állandó lapátolást, azt már tudom, h ez nem lesz a kedvencem. 
Fákat kerülgettünk, kisebb-nagyobb sikerrel. Majd a Pinyő-Anett páros mintha állandóan szlalomba ment volna, egyszer csak ott termett mellettünk jobbról, aztán hirtelen balról jött a Csabi-Rita páros. Pánikolás ezerrel, még szerencse a kormányos higgadt ember úgyh, el tudtunk onnét szökni. A végén már azért lapátoltam oly bőszen, h érjünk ki. Fej lehajtva, csak a lapát-víz kapcsolatát figyeltem, megkérdezik: "Kinga, szép a táj? - Aha" kb. ennyi volt a reakcióm. 
Vége fele, sztem a Zuram is már ki volt akadva, majd finoman közölte: "Légy oly kedves evezzél" szomszéd csónakban: "Evezzél már", majd egyszerre az Adrival: "HÚZOM". 
Nagy nehezen sikerült megérkezni Tivadarba, csónakokat partra kellett húzni, lemosni, kitakarítani. Tibi mint gólyafos a levegőben úgy futkosott a csónak körül, h akkor most mit is kell, hogy is kell... Fiúknak még volt egy kis dolog, a partról, fel a lépcsőn a majdan jövő kocsihoz kellett cipelni a kenukat. A sofőröket elszállította az István, majd jó 3/4 óra múlva meg is érkeztek. Ekkor előkerült a csomagtartóból a rétes, gyorsan haladtunk a szállásra, h mindenki összekapja magát és irány a pálinkakóstoló Panyolán

Miután mindenki kissé felfrissült, átöltözött, elindult a főzdébe, egy kis levezető sétával, de itt tudtuk, h miért megyünk.
Betértünk az oldalsó bejáraton, Zsuzsa már várt, Edgár testvértől megérdeklődték a másnapi szertartás időpontját, majd elindultunk a kóstolás útján. 
Kedvencemmel indítottunk a mézes bodzással, egy kis pogácsa társaságában.  Tovább haladtunk magozó és tartályok után a kisüstik közelében kóstolhattuk a következő pályázót a fekete cseresznyét egy kis töpörtyű, szalonnával megspékelve. Itt hihetetlen mennyiségű muslica volt. Hamar odébb is álltunk a kóstoló terembe, ahol Irénke már készítette a vacsoránkat. Az asztalon újabb felszívók: aszalt szilva-alma-dió-sajt-szőlő tál, kolbászka-szalonna-lilahagyma-paprika-olívabogyó és a harmadik: zsíroskenyér zöldségekkel.  Itt már igazándiból nem tudom a sorrendet, de kóstoltunk szatmári szilvát, feketeribizlit,  aranyalmát, körtét, és az esszenciát, de még ittunk mézes-gyömbéres körtét, fahéjas almát is... Vacsoraként tormaleveles tengerimálés töltike és csavart tészta szilvalekvárral volt. Kb. f1 tájékán elindultunk a szállásra, h aztán kipihenjük a mai napot és rákészüljünk a szombatra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése