Túl az Óperencián alias Panyola - II. nap

Tervezett program:

Csütörtök: Beregi kirándulás - saját autókkal, idegenvezetéssel.

Tervezett útvonal: Vásárosnamény - Tákos (Mezitlábas Notre Dame és Tájház) - Csaroda (Középkori templom) - Beregdaróc (Kenderkiállítás)- Beregsurány (fotószünet, volt kastélypark) - Tarpa (Tarpa-hegy, szőlő tanösvény, Szárazmalom, népi lakóházak).

Vacsora: Tarpán, bográcsgyulyás, illetve aki nem vezet, annak pálinkakóstoló. Tarpán vásárlási lehetőség (lekvár, aszalt gyümölcs)

Ebédelni visszamegyünk Vásárosnaményba, a Winkler-házba. Javasolt menü: Beregi betyárpecsenye tócsniban vagy harcsapaprikás. Hogy időben jók legyünk, érdemes lenne A/B ételt kiválasztani, amit aztán leadunk előre és az ottani válogatással sem megy el az idő.
 http://www.winklerhaz.hu/etlap.php

Nos, ez lett volna a tervezett program csütörtökre. 
 

Reggeli, mindennap 8kor volt, srégen szemben Panyolai Maricánál. Az az igazság, h kicsit tartottam a találkozástól, mivel a telefonba talán 1x volt úgy szívből jövően kedves. Ha előbb mondta volna, h a 600Ft az csak 1 féle étel, akkor szétnéztem volna máshol, de kb. kedden szólt, így maradt és bíztam, h a többiek is jól fognak vele lakni. Szerencsére nem volt gond, sőt, vele csak vasárnap találkoztam, akkor is meggyőzően öltöztem - fodrászom jár egy szimbólum előadásra és ott volt szó ilyenről, barna színű, jobb ha függőlegesen csíkos felsőben megyünk és egy kis piros fülbevaló v vmiféle ráhatással lehet meggyőző öltözékbe megjelenni. 

Szóval, reggeli, első nap szalámik, kolbászkák, főtt tojás, vaj, kenyérke, tea és kávé annak, aki kért. Nem éheztünk. Reggeli után, Piros Sanyi még megmutatta a szilvalekvár főző edényeket, alkalmatosságokat, úgy nagyjából elmondta a mikéntjét is, Tibi ekkor rálelt a Somra és vad fotózkodásba kezdett. Mikor már jöttünk volna tényleg el, még a pince is előtérbe került, óvatosan leereszkedtünk, majd vissza és egy szobát is megtekintettük, újfent csillogás SörösZé szemében. :) sztem, mindenki vitt volna a szívében egy kis darabot abból a szobából. :)

9kor indulás, de vmiért nem jött össze. Hoztuk a formát, vagy mi vagy a Zsuzsa. :) 

Saját kocsikkal indultunk útnak, aki mozgásban volt, a hűtővizes opel és a yaris ill. Zsuzsa kocsija. 

Komppal keltünk át a Szamoson(komposok: Kiss úr és Lajos, az egyikről csak hallottunk, a másikkal találkoztunk is), volt akinek már nem volt élmény, de nekünk igen. Egy kicsit éreztem, de oly lassan haladtunk, h ha beszélgetett az ember, akkor észre sem vette, h vizen van. 

Elsőnek Vásárosnamény tourinform irodáját vettük célba, itt aki gyorsabb volt, az vihette el a kiszemelt hűtőmágnest. 

Annak ellenére, h szeptember 19-ei levélben megírtam azt is, h szeretném, ha apróval jönnének, tehát a szállás, kaja, id vez díj stb pontosan kiszámolva "borítékban" legyen, annak ellenére, szinte - tisztelet a kivételnek - mindenki nagy pénzzel jött. Mondván, utolsó előtti nap írtam mindezt. Inkább, most utána néztem, a fent említett időpontban küldtem. :) Szóval, kb. fél óra elment mire felváltották a pénzt, de persze a kocsmában kötöttek ki. 

Irány Tákos, a Mezítlábas Notre Dame-i templom, ahol egy kedves "anyóka" vár minket. Lajos barátom már felkészített, h ott egy kedves néni jó kis tájszólással fogja elmondani nekünk a fontos dolgokat. Nem csalódtam. Ittuk a szavát. Majd a beszéd vége fele, megcsörrent egy telefon. Néztem körbe-körbe, h ki nem bírta lehalkítani, hát Erzsike nénié volt. Próbálta a tiszteletest lerázni, h neki most épp vendégei vannak és különben sincs otthon és most hagyja őt békén. 

Itt elméletileg visszamentünk volna Vásárosnaményba kajálni, de nekem is átfutott az agyamon egy pillanat erejéig a templomnál kitett hirdetmény, miszerint vasalt tarjával és lapcsánkával lehet csillapítani az étvágyat. Zsuzsa ezt már ki is mondta, majdan  előterjesztettem a többieknek, h időben, pénzben is jobb lenne ez, így megrendeltük és míg készült elmentünk Csarodára, de még előtte a templom tövében egy nénike árult keresztszemes terítőket, tűpárnákat, könyvjelzőket, meg is rohamoztuk. Majd jött egy fiatal lány, aki csak úgy a dobozból árulta a szilvalekvárt. Tákoson tébláboltunk , majd bicajjal tekert egy apóka, látta, h idegenek vagyunk, lepattant a bicajról és "van szilvalekvár eladó". :) 

Csarodán Piroska tartott nekünk egy átfogó "előadást" a templom történetéről, a mosolygó szentekről, majd rájöttünk, h ez olyan templom lehet, mint a Veleméri. A nap, ahogy bevilágított az ablakon, jelentése volt és még talán ma is van. 

Csarodáról vissza Tákosra Jutkához, ahol az udvar régies-népiesre volt berendezve. Egy filagora telis-tele fonott ülőalkalmatosságokkal, párnákkal, cserépedényekkel... Végül a modernebb asztaloknál foglaltunk helyet, szemben az igazi hatalmas nagy búbos kemencével, aminek árnyékában sült a vasalt tarja. Régi szenes vasalóval simították a húsokat, hozzá finom lapcsánka szilvalekvárral-tejföllel (természetesen vagy-vagy) , extra ráadásként kaphattunk még tengerimálés töltikét és finom házi pálinkát is. Kicsit megpihenve mentünk is tovább Beregdarócra, ahol a kendermagtól eljutottunk a vászonig Boriska néni segítségével és ott már volt, h elkelt volna egy magyarról-magyarra szótár. Bátrabbak ki próbálhattak egy-két fogást, napokkal később pár szó járt a fejünkben: ige, pászma, szövőszék, kender. 

Beszabadult egy keresztszemesekkel teli kis terembe, a kis zsáktól a hatalamas terítőkig a párnahuzatokon át mindenki talált kedvére valót. 

Beregsurányba haladva, már nagyon közel volt az államhatár, de itt Országhatár néven illeték és úgy volt jelezve, mintha egy újabb település neve lenne. Mindez egy körforgalomban. Sziszkónak nagyon megtetszett ez a fajta jelzés és remélte, h visszafele is erre fele fogunk jönni. Szerencséje volt, körforgalom, első próbálkozás nem jött össze, majd tettünk még egy karikát. Az első autó már árkon bokron, a harmadik, nem tudta mire vélni a körözést, gondolták, h inkább minket követnek, mint a fővezért így ők is részesültek egy kis becsavarodásban. Vissza kell menni az éles képért, csak suhanás és némi foszlány vehető ki. :) 

Innen tovább haladtunk Beregsurányba, ahol is megnéztünk két kastélyt, fotószünet erejéig, az Uray és a Bay kastélyt. Közben már jeleztem, h szomjaznak a pacik, meg kellene vhol etetni őket, be is tértünk egy istállóba, ahol olcsó fekete zabot kaptunk. Számomra, nem volt ez fura, de volt akit kissé sokkolt a téma. Mindenki jól járt, utána csak úgy szaladtak a lovak. :)

Tarpára már szürkületben érkeztünk, de még a hegyre felmentünk, útközben nem bírtunk ellenállni a kiáltozó szőlőszemeknek, hol a fehér, hol kék, kézből a szájba, nagyon finom volt! Felértünk, szerteszét néztünk, látszódtak a Kárpátok foszlányai is, talán még beregi futrinkát is sikerült látni a szerencsésebb útitársnak.

Ekkor Zsuzsa el kezdett beszélni egy szeánszról, amit az uszkai romák hoztak létre, szabadkeresztény gyülekezet. A fiúk annyira felelkesültek, h míg nem jutnak el egy ilyenre, addig ők haza sem mennek. Igen ám, de nem lehet csak úgy ide besétálni...

Lesétáltunk a hegyről míg haladtunk Danihoz a tarpai pálinkáshoz, megtekintettük a parasztházakat, a csókos kapukat. A legfrissebb pár, egy kis unszolásra, illusztrálták is a csókos kapuk funkcióját, majd megálltunk a szárazmalomnál, ahol a jobb gépekkel tudtunk fotózni is, szó esett Mikiről a 4 nyelven beszélő roma bokszolóról is, a zsindely készítésről. 

Nagy Daninál a tarpai pálinkát kóstolhattunk, de előtte még  10-20 másodperces molyirtós shop látogatást tettünk. Az udvarban terítettek nekünk, ahol gulyás levessel és almaborral vártak a pálinkakóstoló mellett. Ekkor már úton volt a negyed különítmény is, egy idő után, helyi telefonos segítséget is kellett igényelni a könnyebb odataláláshoz és sikeresen behozták a kóstoló és a vacsorabeli hiányosságokat. 

Gyors vásárlás - pálinka,som lekvár - után irány a szállás, ahol is már teljes létszámmal voltunk jelen így megejtettük a születésnapokat.Előtte még szállás osztás az ujonnan érkezőknek. Mivel a Zuram kissé hangosan alszik, így küldtem smst még előző nap, h hozzanak füldugót, DragonZé közölte, h mivel se a füldugót, se a horkolást nem bírja így a kocsiban alszik. Hát azt már nem, gondoltam, és megkérdeztem Bélát, h esetleg van-e még vhol szobája. Sikerült is találni a közösségi rész emeletén. Így egy párt leszámítva, mindenki külön szobába került. 

Csabi zenét szeretett volna csiholni, de a konnektor úgy gondolta, h ő most szabadságot vesz ki az árammal karöltve, egy pillanat alatt sötétség honolt az egész házban. Majd a lányok előkerítették Cibere Bélát, aki nyugodt hangon közölte, h "ja az zárlatos". Átszerelés, hatalmas hangfalak behozatala a filagorából, indult is a buli. 

Sütöttem tortát, extra igényekkel, liszt-tejtermékmentes és ha lehetne még minimál cukor is legyen. Így esett a választás erre a lisztmentes tortára. Betettem a hűtőbe, felesleges volt. Felvágáskor kb. úgy nézett ki, mintha a kés, a nyele lenne egy serpenyőnek... miután sikerült szeletelni, nem kellett sokáig nógatni a népeket az utolsó szelet elnyeréséért. 

A mag még maradt bulizni, miután visszaértem a zuhiból, próbáltam elaludni, de csak azt hallottam "vedd le, vedd le" "na még egyet" . Másnap kiderült, h hajnalig tartó ereszd el a hajam volt!