2010. március 14., vasárnap

Bakony - Kőris-hegyi kilátó

A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb hegye, a tetején álló Vajda Péter kilátó talapzata 709 méterrel van a tenger szintje felett. A hegy az azt borító kőriserdőről kapta a nevét. A kilátót körbevevő hatalmas erdőség a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet védett területéhez tartozik.

A háromszintes kilátót 1920-ban állították, ezt követően pedig 1962-ben újjáépítették. Legutóbbi megerősítésére 2002-ben került sor. A harmadik szintről csodás panoráma tárul elénk a Bakony, a Bakonyalja és a Sokoró apró falvaival, a Kab-hegy és a Somló jellegzetes alakjával, a Csetény környéki szélerőművekkel, a távolban pedig a Pannonhalmi Bencés Apátság épületegyüttesével, valamint a Balaton csillogó víztükrével.A Vajda Péter kilátótól mintegy 50 m-re áll a Kőris-hegyi polgári légtérellenőrző radarállomás fehér kupolás radartornya. A komplexum területére tilos a belépés, de a kilátóból szinte a torony szomszédságában érezhetjük magunkat.A hegyre aszfaltos út vezet, ami erdőgazdasági üzemi útnak minősül. Használatához engedély kérhető munkanapokon a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészeténél (Bakonybél, Szent Gellért tér 7. Tel: 06 88/595-100, E-mail: bakonybel@bakonyerdo.hu).A kilátó gyalogosan is megközelíthető, számos túraútvonal, többek között az Országos Kéktúra bakonyi szakasza is érinti.

forrás: www.bakonybel.hu

Borostyán-kút

Vásárhelyi Anzelm OSB

Borostyán-kút

az írott történeti források tükrében

IX. Gergely pápa 1230-ban kelt bullája említ két béli kápolnát, az egyiket Szűz Mária tiszteletére szentelve, - Bél Mátyással ellentétben nem Szent Günter, hanem - Szent Gellért sziklája felett, a másikat pedig Mária Magdolna tiszteletére szentelve, "Sorvul" kert felett. Valószinű, hogy a középkorban Szent Gellért sziklájának nevezett hely a Borostyán-kővel azonos.

Bél Mátyás másik közlésének, miszerint Szent Günter itt halt volna meg, szintén van középkori előzménye, ugyanis az 1086-os javadalom-összeírás végén a "Mogos" praedium összeírásában említik "Gunter" sírját is. Bél Mátyás úgy tudja, hogy Szent Günter a Borostyán-kőnek nevezett szép szikla tetején épített remeteséget a Boldogságos Szűz tiszteletére. Később Szent Gellért is itt telepedett meg ugyanebben a völgyben, csak a fent említett helytől kicsit keletebbre, egy távolabb eső dombon. Pirnecker Marián, a béli apátság barokk-kori újjáépítője 1736-tól naplót vezetett a fontosabb eseményekről, s ezt utódai is folytatták szinte az 1950-es feloszlatásig.

A 18. században a Borostyán-kúttal kapcsolatban - Gellért remetéskedésének vélt helyén - többet említik Güntert mint Gellértet. Úgy tűnik, hogy valóban helytálló az a feltételezés, hogy a mai Borostyán-kútnál Günternek volt remetelakja. 1765. június 3-án Koller Ignác veszprémi püspök látogatta meg az apátságot, és mindjárt érkezése napján kisétáltak "ad scaturigines s. Guntheri", azaz Szent Günter forrásaihoz.

Fuxhoffer Damján bencés 1803-ban kiadott Monasterologiájában szintén megkülönbözteti Szent Günter és Szent Gellért remeteségét, és közlése szerint mindkét szentnek eleven az emléke, kultusza Bakonybélben.

A monostor történetét feldolgozó 1838-ból származó tanulmány úgy tudja, hogy Szent Gellért a temető helyén remetéskedett, "hol e század elején még látszhatók valának - ti. Szent Gellért tiszteletére szentelt kápolna - némelly nyomai, most az alapfalakon kül semmi sincs fen már". Szent Günter remetesége a Borostyán-kút felett volt, ahol "itt ott maiglan is akadhatni némelly alapfalakra". A régi temetőben álló Szent Gellért kápolnának, ami köré a 18. század közepén a szerzetesek is temetkeztek, a 20. sz. elején már nyoma sem látszott. Pótlására 1824-ben kápolna épült a Borostyán-kútnál (mai Szentkút) Nyuli Viktor plébános kezdeményezésére, ahogy a Bakonybéli Napló írja: "hogy eleget tegyenek a hívek igényeinek, akik buzgóságukban sokat járnak ide". A kápolnát Horváth Pál pannonhalmi kormányzó apát kérésére Szent Gellért tiszteletére szentelték 1825-ben, melyet 1889-ben a ma is látható épülettel váltottak föl.

1855-ben Sárkány Miklós apát idején a Borostyán-kút felett építették a Kálváriát a 14 stációval, melyet 1884-ben felújítottak. A Kálvária korábban - egy 1778-as adat szerint - a Szőlőgyöpön volt. 1889-ben a hegy lábánál fakadó forrásoknak vízgyűjtő medencét építettek, a 19. századi források által emlegetett barlangot feltehetően a század végén befalazták és Lourdes-i szobor került eléje.

A Borostyán-kő tövében három forrás fakad. Fojtényi Kászon 1850. április 9-én tett bakonybéli látogatására "eszmefuttatások" c. feljegyzéseiben így emlékezik vissza: "mint vendég ott lakó rendtársaimmal kiballagtunk a Borostyán nevű hármas kútforráshoz, holott egy 1826-ban épült kápolna s oldalvást Urunk szent keresztfája áll, e mellett két derék terebélyes bükk, melynek egyikén, a szent keresztnek balra, Szűz Anyánk föstött képe függ. E helyiség iránt a környékbeli falvak katholikus népsége különös kegyeletet tanusít". A látogató "hármas kútforrás"-t említ, és valóban a Borostyán-kút mellett Hármaskút-nak is nevezi a nép. Már egy 1397-ben kelt oklevél úgy említi, mint "abbatia trium fontium de Beél". Egy 19. századi újságcikk tanúsága szerint a Borostyán-kő tövében fakadó három forrás mindegyikének neve van: Gellért, Mór és Günter. Közvetlen a Borostyán-kő lábánál lévő nagy méretű kősziklákat a népi hagyomány "Szent Günter könnyei"-nek nevezi.

Az ősi kultuszhelyen az 1960-as évekig megmaradt egy paraliturgikus népszokás, az ún. Pilátus-égetés. Minden esztendőben Nagycsütörtök éjszakán tüzet gyújtottak a jámbor emberek, és imádkozva-virrasztva készültek Jézus kereszthalálának és föltámadásának megünneplésére.

1996-ban a település lakóinak összefogásával megkezdték a remeteség parkosítását, jelenleg ez a település egyik látogatott rekreációs helye. A remeteség - így lakatlanul is - alkalmas hely a test és a lélek elcsendesedésére. A Borostyán-kúti remeteség a belső elrendeződésnek, Isten és ember találkozásának szent helye. Ez a remeték által lakott, imádságukkal és vezeklésükkel megszentelt hely hasonlatos a kincset rejtő földhöz. Aki nyitott szemmel és érzékeny szívvel tekint a múltba, szemléli a tájat és benne önmagát, az kincset talál a földben.

forrás: http://bakonybel.osb.hu/borostyan/borostyan01.htm