Csíksomlyói zarándoklat - 2009.05.28.-06.01.

Ismeretségi körben, ha esetleg vkit érdekelne, szívesen látjuk!!!
Még van 2 szabad hely!!!

18 személyes kis busz, ami a ménfőcsanaki nagy busszal halad együtt



Az autóbusz indulásának időpontja:Május 28. csüt reggel 4:30
Találkozás: 4:15-kor a ménfőcsanaki templom előtti téren ( Ha Jánossomorjáról indul a busz, akkor az útközbeni - Újudvar, Mosonmagyaróvár - utasokat összeszedjük, értelemszerűen 3:30kor)

A zarándoklat költsége:
1. Autóbusz: 22500Ft/fő
2. Biztosítás: kb. 2000Ft (ezt majd mondja mindenki, aki eddig még nem, hogy kér-e v sem)
3. Szállás: kb. 15-18000Ft között - még megbeszélés alatt :)

Az útiköltség (22500Ft) befizetésével tudjuk elfogadni a jelentkezést. Ha vkinek kell számlaszám, az majd kérje!
Ha valaki visszalép az úttól, maga helyett állítani kell valakit, aki átveszi a helyét az autóbuszban. Ha nem tud maga helyett állítani valakit, az autóbusz költségeit már nem kérheti vissza.

A szállás költségét itthon nem kell befizetni,azt mindenki hozza magával Erdélybe. A szállásért csak papírpénzzel fizethetünk.
Szállás: félpanziós ellátás Máréfalván (Örülnénk, a zetelaki szállásnak, bár Isten útjai kifürkészhetetlenek, úgyhogy mindnen lehetséges!!!)

Tervezett útvonal:

Csütörtök:
Ménfőcsanak-Budapest (még veszünk fel utasokat) -Nagyvárad-Kolozsvár-Zetelaka/Máréfalva

Péntek:
Zetelaka-Kézdivásárhely (Gábor Áron szülővárosa) - Kézdiszentlélek (Perkő) - Gelence (az egyik legrégebbi templom, híres freskókkal)

Szombat:
Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka (egész napra szóló ruhát - esőre is felkészülve, stabil, jó erős cipőt ajánlott felvenni, ennivalót is úgy készítsenek, hogy ott nincs a hegyen lehetőség kaját vásárolni, érdemes elkészíteni az egész napra szóló ennivalót)

Vasárnap:
Zetelaka - Székelyvarság (ez a tájegység, úgy tudom összetartozó, de különálló kis településeket takar) - Gyergyószentmiklós (az erdélyi örménység egyik központja volt) - Zetelaka

Hétfő:
Zetelaka - Kolozsvár - Nagyvárad - Ménfőcsanak

Várható hazaérkezés: kb. este 10 óra


Lehetőség van gyalogos zarándoklatra is: Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka útvonalon. Ez kb. 100km. Természetesen, úgy is lehet, h csak felét teszi meg, az, aki akarja. De útközben visszafordulási lehetőség nincs. Vegyes terepen, hegynek föl-le, patakok átugrálása, zsombékos területen, időjárás minden fajtája megtalálható (eső, napsütés, jégeső)

ismerős, tapasztalt túrázó véleménye, ajánlása az öltözködésre, élelemre ill. felkészülésre:

"mindenképp félmagas v magasszárú, vízálló túrabakancs, ami olyan mintha rádöntötték volna. mennyi és milyen ruha az attól függ, melyik évszak, milyen időjárás. lehetőleg minél lazább kényelmesebb, de ne túl meleg mert a 60 km az meg fog izzasztani. 8 óra intenzív menet (ember átlagos gyalogló sebessége 6-7 km/h!). külön esőálló köpeny. kaja néhány szendvics, sok keksz amit menet közben lehet majszolni. én nagyon szeretem a cerbona "jóreggelt" cuccait.erdeigyümis, kakaós ízben. "sok" folyadék. semmiképpen ne édes üdítő v lötty. én ásványvizet v natúr teát szoktam vinni.
Minél többet és egyre hosszabb ideig keményen túrázni. Nem nézelődni, hanem folyamatosan tempósan menni. Először kb fél órás menet 5 perc szünettel, aztán kitolni folyamatosan min másfél órára a szakaszokat a pihenőt nem megnyújtva. minden második szakasz után lehet kicsit hosszabb a pihenő."

Egyéb:Ha vki szed gyógyszert, azt ne felejtse otthon, a szállásadóknak szoktunk ajándékot vinni (kávé, fűszerek, gyermekeknek édesség - csoki, ez csak a szíves vendéglátásra válasz). Énekeskönyv, rózsafüzért lehet hozni! Nemzetközi Tb kártyát érdemes kiváltani a biztosításon felül.


Hozzávetőleg, ez szerepel a Ferenc atya útmutatásában is.

Ha van kérdés, nyugodtan, remélem, tudok válaszolni! :)
Jelentkezni/kérdezni a következő számokon lehet:
Zátrok Ágnes: 30/2492460
Székely Kinga: 30/2049760

Kinga Túrsz :)

A Pilis életre kél?

Magyar Atlantisz - A Pilis életre kel?

2005. július 14.

Bunyevácz Zsuzsa - HunHír.Hu

India nagykövetasszonya a Pilisbe jár feltöltekezni, és a dalai láma magyarországi látogatásakor elsőként szintén az általa a világ egyik legfontosabb és legcsodálatosabb helyének tartott Pilisbe sietett, ahol a következőket mondta: A tibeti szemlélet a magatartás és a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az erőközpontokat - csakrákat - nemcsak az emberi testben, de a Földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.
A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai, amatőr és hivatásos kutatók keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről. Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér".
A ma emberének sokszor már alig mond valamit a szent hely kifejezés, pedig elég, ha fölelevenítjük a gyermekkori olvasmányainkból, a rég látott filmekből ismert indián szereplőket, és máris könnyebben megérthetjük. Az indiánok vándorlásaik során egyszer csak azt mondják, hogy "itt álljunk meg, mert szent helyre érkeztünk". A "sápadtarcú" nem érti, és nem érzi a hely jelentőségét, mire az indián elmagyarázza, hogy ott laknak az ősök szellemei. A Pilisben a magyar ősök szellemei "élnek", még akkor is, ha "létezésükkel" az utóbbi évszázadokban meglehetősen kevesen és keveset foglalkoztak. Az elmúlt néhány évben azonban ez a rég elfeledett világ mintha kezdene életre kelni. Egyre több olyan lelet, adat vagy új ismeret bukkan fel a Pilis különböző pontjain - nemegyszer különös körülmények között -, ami szinte rákényszeríti az embert, hogy átgondolja a magyarság történetének eddig - a többség számára - kevésbé ismert évszázadait.
A Pilis szakralitásának vizsgálata során a kérdéskör bármelyik vetületét vesszük is szemügyre, szinte minden esetben a legtávolabbi múltba jutunk el, amelyet a sumer ékírásos táblák úgy jellemeznek, hogy a "királyság leszállt a Földre".
Ahol megnyílt a föld
A Pilisben az elmúlt néhány évben sorra kerülnek elő az elpusztított és elfelejtett világ nyomai. Szinte naponta bukkannak fel egykori hatalmas templomok, alagútrendszerek több száz éves maradványai, de előkerültek már a környéken kétezer éves cserépdarabok, nyílhegyek, furcsa alakú kövek és több ezer éves faragványok is. Nem meglepő módon a leletek némelyikén a szív jele látható. 2000. szeptember 23-án a pálos rendet alapító Szent Özséb tiszteletére szabadtéri misét rendeztek Pilisszántón, ahol egész különös leletre bukkantak a két évvel korábban fölfedezett egykori templom romjai fölött. Egy 80 kg-os kő került elő, amelyen azelőtt soha nem látott, különös, kettős kereszt formájú minta látható.
A kő a szakértők szerint egész biztosan a XI. század előtt keletkezett. Pap Gábor művészettörténész a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumiloktól eredezteti az alkotást, mások az egyiptomi kopt keresztény motívumokhoz hasonlítják a kettős keresztet. Egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: a kövön a római, judeo-kereszténységtől eltérő motívum látható.
A keresztes követ most abban a templomban őrzik, ahol korábban szó szerint megnyílt a föld. Mára már kiderült, hogy egy alagútrendszer húzódik alatta, amelyet - az itt talált leletek tanúsága szerint - a középkor előtt alakítottak ki. De maga a templom is érdekes: noha a XVIII. században építette a betelepített sváb lakosság, falaira csak Árpád-házi szenteket festettek. Építészeti szempontból pedig semmi nem indokolja, hogy egy vízmosás fölé építették - hacsak nem valami eddig ismeretlen okból.
Pilisszántó polgármestere elmondta, hogy a kő "megválogatja", ki jöhet hozzá. A szakrális tárgyak a jót jobbá, a rosszat még rosszabbá teszik. Aki csak szenzációéhség miatt keresi fel a szent követ, azt kapja, amit megérdemel...
Pilisszántón találtak már egy szív alakú követ is, rajta két rajzolattal. A felső a régészek szerint egy áldott állapotban levő asszonyt mintáz, aki kísértetiesen emlékeztet a világszerte hasonlóképpen ábrázolt őskori termékenység-istennőkre. Makoldi Miklós régész 6-7 ezer évre becsüli a lelet korát.
Fehér az egyháza...
Maga a pilis szó a kopasz, illetve leborotvált fej jelzője, egy helytörténeti műben pedig azt olvashatjuk, hogy a fejtetőt nevezték így régen. Papi kifejezés is egyben, másik megfelelője, a tonzúra manapság is megfigyelhető néhány szerzetesrendnél, amelynek tagjai a fejtetőt kopaszra borotválják. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül - az ezoterikus tanítások szerint - a Teremtő energiája áramlik. A tiszta, isteni energiának, illetve ennek a pontnak a tanítás szerint fehér a színe. A fehér szín állandóan, kísértetiesen visszaköszön a Pilissel kapcsolatban, ahogy azt egy régi magyar népének is megörökítette:
Ennek a világnak
Fehér a virága
Fehér az egyháza
Fehér a csuhása

Ennek a világnak
Itt dobog a szíve
Itt van a lelke
Itt van a közepe

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tagjai is fehér ruhát hordtak, és ahogy a továbbiakban látni fogjuk, ez a pilisi születésű rend ezer szállal kötődött az "Égből leszállt királysághoz".
Feltűnő, hogy a történelmi Magyarországon mennyi Fehér- vagy Fejérvár van, ismeretes továbbá, hogy minden fontos történelmi helyünk a Fehérvár vagy Alba (latinul fehér) nevet viselte.

Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása.
A beavatás helye
A fejtető, a legfelsőbb fölött már nincs semmi. Szimbolikusan tekintve a Pilist, az Ég és a Föld határán van az a hely, ahol a földi kilép a Földből és belép az Égbe, magyarul: megkapja az Égi Tudást. Pontosan ez az a hely tehát, ahol a beavatás történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a Kárpát-medence "pilise" az, ami képes a fentről jött finom energiák befogadására.
Ha a történelmi Magyarországot élő testnek fogjuk fel, ahogy az a középkorban általánosan elfogadott nézet volt, akkor ennek az "országtestnek" a fejtetője, a "pilise" nem más, mint a Pilis, az égiek és földiek közötti kontaktus helyszíne. Ezért volt az, hogy ezt a területet időtlen idők óta mindig is a legfelső vezetők uralták. Már az Árpád-házi királyok idején is a legjobban őrzött és féltett birtok volt. (Érdemes megemlíteni, hogy a kutatók szerint az első lovastársadalom, lóról nyilazó hadsereggel, Kr. e. 1900 körül jelent meg a Közel-Keleten. A kánaáni rovásírásos szövegekben ez a nép "PLST", vagyis "PiLiS-Tu" néven szerepel. Többen innen származtatják a filiszteus szót. Az ókori írók e lovastársadalom tagjait "filiszteus hunoknak" is nevezik.)
A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt "dobog" a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe "Insula Pilis" (Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során például "az egyik hegy belezuhant a Dunába", és így nyilván megváltozott a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt élők is a Föld szíveként emlegetik.
A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt.
Isten jelölte ki
A Pilis bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott volt, és a honfoglalásnak nevezett eseményt megelőzően is sok kultikus hellyel rendelkezett. A szkíták Kr. e. 900 körül már létező birodalma a mai Dél-Oroszországtól Közép-Európáig terjedt, magába foglalta tehát a Kárpát-medencét is. Ugyanezt igazolják az ókor nagy szerzői, köztük Arrianosz görög történetíró és filozófus, aki ezt írja: "Az európai szkíták mint legnagyobb nép lakják Európát."
A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát (amely a világon egyedülálló módon nem királyi, hanem beavatási korona), és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A szent helyeket, ahogy mondják, maga az Isten jelöli ki. Nem véletlen tehát, hogy a környéken Mária-jelenések, csodás gyógyulások tucatjaival találkozunk.
Visszatérve az indián példához, a szent helyekre mindig csak a varázsló vagy a törzsfőnök engedélyével lehetett belépni. Őseinknél a varázsló a táltos, a törzsfőnök pedig a király volt. A táltosok eltűnésével a pálosok vették át, vitték tovább a hagyományokat, és valóban, a király és az ő engedélyük nélkül senki se léphetett a területre. A legbelsőbb részbe, a Pilis "pilisébe" - a Szentek Szentjébe - még a királyi család tagjai se léphettek be felügyelet nélkül.
A hely ősiségére utal, hogy a Pilis-hegyen állva jól látható a Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor, december 21-én a Nap kel, mégpedig úgy, hogy az éltető napfény a Pilis egyik fontos pontjára esik. A sumerológusok egybehangzó véleménye szerint a "ziribár" szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. (Ismeretes, hogy a legkorábbi kultúrák, gyakorlatilag kivétel nélkül, a "legfelsőbb Istent", a "Magasságost" a Nappal azonosították. Őseink is naphitűek voltak.)
Az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Többek feltételezése szerint ennek pontos mása megtalálható a Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostorromok találhatók.
(Forrás: Dobogó folyóirat)

Nőnapi kalandozások az Alpokalján és gondolatban, nem csak nőkkel

Eszter tollából, ha már nekem ez sem megy mostanság...

Talán még dereng a kedves Olvasónak, hogy legutóbb lelkes kiránduló-csapatunk Mohácsra látogatott, ahol némi szekszárdi nedűtől felbátorodva, „néhány” busó segítségével vadul üldözte a telet, hogy az inaljon már el innen, a Kárpát-medencéből, és hírét-havát se lássuk egy jó darabig… A ménfőcsanaki télűző technikákon ugyan van még mit javítani (hisz a tél, s a hó csak kisebb késleltetéssel szedte a sátorfáját), de végül úgy tűnik, hogy beköszöntött a várva várt tavasz. Mivel ilyenkor márciusban gyakran akad valami, amit ünnepelni lehet, március 7-én ránk, nőkre esett a választás. Így hozta végül össze a nemzetközi nőnap a nőket és a férfiakat, a jó Istent, a jó bort és a sok mókát-kacagást, amelyben nekem is részem volt.
Felmerülhet a hegyaljai lakosokban, „hogy a manóba” kerültem én ebbe a társaságba, pláne, ha elárulom, hogy szombathelyi születésű vagyok, és most éppen Budapesten lakom. Na, ez az, amit most nincs időm és helyem elmesélni, majd legközelebb vagy személyesen bárkinek bármikor… (Mielőtt bárki berzenkedni kezdene, hogy „a manóba” kifejezést miért is bírja el a csanaki nyomdafesték, jelezném, hogy a kifejezést már Alekszandr Szergejevics is használta, tessék csak megkeresni!)
Ezúttal nem a Malom-büfénél csatlakoztam a csapathoz, hanem Szombathelyen a Tesco parkolójában, ahol villámgyorsasággal mindenki elintézte esedékes folyóügyeit (ki buborékos ásványvizet vásárolt, ki meg pont-pont-pont). Neki veselkedve a viharos szélnek a határnak vettük az irányt, ahol ma már nem állítanak meg sem a magyar határőrök, sem a „Sógorék”. Gyermekkoromban még elképzelni sem tudtuk, hogy lesz majd idő, amikor nem órákat várakozva fogunk határt lépni azért, hogy beleszagoljunk az osztrák levegőbe, végig látogassuk az egykori magyar várakat (Fraknó, Léka, Németújvár…), rácsodálkozzunk az osztrák pedantériára, és a nap végén az öcsémmel megkapjuk megérdemelt kindertojásunkat. Persze, olykor a spórolt schillingekből még Milka csokira is futotta, ami aztán jól megolvadt sokat szolgált kék Ladánk hátsó ülésén. De ma már se határ, se schilling, se kék Lada…
Ott tartottunk hát, hogy átrobogtunk a határon és megérkeztünk Alsóőrre, ahol a község magyar plébánosa rendhagyó misét celebrált nekünk, csodaszép anyanyelvünkön. A csanaki lakosok régi ismerősükként üdvözölték a plébánost, hisz évekkel ezelőtt még körülöttük látta el „bokros teendőit”. Alsóőr után Borostyánkő településen álltunk meg legközelebb, ahol leereszkedtünk a föld gyomrába és megnéztük a bányamúzeumot. Borostyánkő nemesszerpetinkő-lelőhely, illetve régebben antimonbánya is működött itt, ami időközben kimerült. A kiállításon ásványok, a bányászat elengedhetetlen kellékei, no meg egy kissé viseltes Szent Barbara szobor (a bányászok védőszentje) sorakozott a kiállítótermekben. A bátrabbak belepattantak a csillékbe, a még bátrabbak igyekeztek azt megtolni, a legbátrabbak pedig nagyító alatt farkasszemet néztek a borostyánba zárt rovarokkal. Bogaras élményeink után még felkaptattunk a kastélyhoz, majd visszapattantunk Mami és Imre sofőrünk „mellé” a buszra, hogy haladjunk is tovább.
Következő állomásunk Léka, ahol állítólag a templomosok is tartottak egypár titkos összejövetelt. Az erre tévedő magyar turistának ezt sem érdemes kihagynia, mert a vár mindenkinek tartogat élményeket. Akinek dalolni akad kedve, az felléphet a lovagterem színpadán, és utastársai nagy örömére kiengedheti öblös hangját, elzengve „A csitári hegyek alatt..” c. nótát (egyúttal gyakorolhat a csanaki nótanapokra is, még koránt sincs elkésve!). Akiket esetleg szakmájukból kifolyólag a vasszüzes kínzókamra érdekel jobban, az is akad. Szerencsésekkel pedig az is előfordulhat, hogy ideig-másodpercig azt hiszik, hogy a kápolnában az Úr hangja szól hozzájuk. Persze a kápolna plafonján található rést, no meg az emberi hiszékenységet szemfülesen kihasználó, mókás kedvű útitárs is szerencsés, hisz hála az Égnek a hívő ember ismeri a tréfát.
A lékai kalandozás után visszatértünk a hazai tájakra, bevettük Kőszeget is. Bár a sarki kakaóbár már nincsen meg, a csupatégla zsinagóga sem látogatható már, és a királyvölgyi büfé is bezárt (ahol oly sokszor elfogyasztottunk néhány üveg meggymárkát és a narancssárga bohóc csokit), Kőszeg még mindig az a hangulatos és kellemes kisváros, mint gyermekkoromban volt. Valahogy a szívemhez nőtt, mint soron következő állomásunk, Sopron (ahol a Fapiac utcában édesanyám megszületett).
De ne szaladjunk ennyire előre, mert van még egy oka annak, hogy Kőszeg olyan mélyen beitta magát a lelkembe, és valószínűleg másokéba is. Ottlik Géza: Iskola a határon. Bizony itt játszódik! A barátság bibliája, amely rámutat, hogy a barátság a legeslegmélyebb pontról is kivezet, de azért meg kell dolgozni, mert az nem más, mint (Ottlik szavaival élve) izomlázból kitermelődött tejsav és gyanta. Ha visszaemlékezünk a mohácsi élménybeszámolóra („ZÁ” tollából), akkor felidézhetjük, hogy a földön, ahol akkor jártunk, már híre-hamva sem volt a törököknek és a Habsburgoknak, akik ott a győzelmüket ünnepelhették volna. Ahogy Ottlik írja, megszoktuk hát, hogy magunk ünnepelgessük vesztett, nagy csatáinkat. Hát ez is az Iskolában van, a végén, szép és magvas gondolatokkal a mindennapi kenyerünkről és a barátságról. A katonai alreál, ahova a szereplők (Bébé, Medve, Czakó és a kedvencem, Szeredy jártak) egyébként még ma is megvan Kőszegen. Legközelebb azt is megnézzük! Ahogy a Kálváriát, a patikamúzeumot, a Szultán-dombot… És sokat fogunk nevetni, ahogy most is tettük. Többedmagammal gondoltuk, lefényképezkedünk a Jézus szíve plébániatemplom lábánál elhelyezett cölöpökre állva. Mit nekünk narancssárga viharjelzés (már, ami a szelet illeti)! Már a cölöpökön pózoltunk, amikor a szél felkapta a rózsaszín „randisapkát” és röpítette volna, ha „ZÁ” villámreflexszel el nem csípi. Kinga, lesifotósunk ördögi ügyességgel nyomta meg a fényképező gombját és kapta el a pillanatot. Ilyen nevetőn tértünk be „Ibrahimhoz” egy kávéra, ahol az alsó terepet már elfoglalták a többiek.
Innen már csak egy ugrás volt Sopron, a hűség és a kékfrankos városa. Ezúttal nem másztuk meg a Tűztornyot, nem néztük meg a Kecske-templomot, a bolondvárat, és a Lővérekben sem kirándultunk. Bort kóstolni jöttünk ide! Házigazdánk minden szavából a hivatástudat és szakmájának a szeretete sugárzott, ami valljuk be, tiszteletreméltó manapság! A bor mellé porhanyós malacsültet is kaptunk ecetes almapaprikával. Nem akarom itt borzolni a gasztrokedélyeket, de a böjt letelte után mindenki bátran vágjon neki a soproni borvidéknek, mert biztosan nem tér haza szomjasan, útravalónak pedig kap egy csipetnyi jó kedvet is! No meg Hamvas Béla szavaival élve (bár jól tudom, hogy ateistáknak címezte): „Végül is ketten maradnak/ Isten és bor”. És persze én kívánom, hogy ehhez még maradjunk meg mi is ilyen nevetős barátságban és összetartásban…
Az utolsó mondat jogán: a kirándulás női osztaga nevében köszönöm a kirándulás végén megesett nőnapi köszöntést, a virágokat és a társaságot, mert naná, hogy nincs nő férfi nélkül, és férfi sem nő nélkül. És ehhez már nem fűznék semmit, mindenki gondolja tovább, ahogy neki jól esik…

(T.Eszter)

Dezsávű :) 2. nap

Másnap, nem kellett annyira korán kelni, mivel megfordították a busz irányát. Bőséges, finom reggeliben volt részünk, ahogy Enikőnél is, Zetelakán.Így 3/4 9re a Malom büféhez mentünk. Útközben, betértünk volna Violettához, ha épp nem beszéltünk volna el egymás mellett. :) Megérkezett a busz, felszálltunk, a postánál is összeszedtünk mindenkit. Vagyis csak azt hittük, mivel nem vártuk meg a felszállási időpontot így majdnem ott hagytunk pár emberkét. Kár lett volna értük. :) Sajnálatos módon, többen lemondták, így csak 30 fővel indultunk neki a Kőris-hegynek. Kissé paráztam, rendesen felkészítettek, h ez egy kemény terep lesz.
Háááát, ez van! Kell a felkészítés! Bár sztem, már így is többet tettem az idei nagy zarándokútért, mint tavaly. Tavaly, felkészületlenül, kis haraggal, felkészületlenül indultam neki. Idén, céltudatosan, próbálva a lehető legjobban felkészülve, nyugodt lelkülettel indulok neki.
Az igazat megvallva, az elejére már nagyon nem is emlékszem, mivel a kilátó utáni terep rendesen kivette az energiámat. Persze, nem azt mondom, h az első szakaszok gyalog-galoppok voltak. Többször meg kellett ott is állnom, és próbálok erőt venni magamon, h vmiféle futásfélét is beiktassak a felkészülésbe. Mert hát a tüdő nagy Úr!!! Míg felértünk a kilátóba, volt részünk még egy kis hóban is, de láttunk sok-sok nyíló hóvirágot és kankalint, csillagmohát. Vittünk magunkkal zászlót is, Ménfőcsanak felirattal, amit természetesen ott hagytunk a csúcson, ezt az úton szinte mindenki vitte egy darabon, hogy ott hagyhasson magából vmicskét a lobogónál.
Mikor mindenki felérkezett a Kőris-hegyre, kicsit megpihentünk, volt aki egyszerre felment, volt aki előbb előszedte elemózsiáját a hátizsákból és azt majszolgatta. Majd mikor mindenki úgy döntött, h felkészítette lelkét a kis ünnepségre ill a zászlót kitűzték a kilátüóra, lent összegyűltünk és elénekeltük a Himnuszt. Majd Gizike, Sziszkó, Kamocsár Kinga, SpirVez és Violetta anyukája szavaltak. Erzsi néni nagyon egyszerűen, de mégis lelke legmélyéből, teljese átéléssel szavalta a Szózatot. Sztem, mindenkit nagyon megérintett. A legvégén még elénekeltük az Isten hazánkért és nekileselkedtünk a lejtőnek.
No, itt aztán végig lehetett volna fütyülni a szövegeléseimet. Brutál meredek volt. Mögöttem az egyik sörös csávó, rendesen megiramodott, az egyik fa fogta meg. No persze, röhögő görcsben tört ki. Mondtam neki, h tessék előttem menni, mert ha engem is elvisznek, akkor abból jó nem fog kisülni. Szegény Sándor! Ezt az oldalamat ugye ő még nem ismerte. A többiek, Trudi, Péter, Eszter és Ági távolról, de figyeltek, nem szóltak, mert tudták, h abban nem lesz köszönet. Hát, a Sanyi fejét rendesen leugattam. Bocsánat érte, utólag, tudom, h csak segíteni akart, de én ilyen helyzetekben nem igazán bírom fogadni a segítséget. Sajnos. Bitzos, h könnyebb lenne. Volt egy örgöglik v mi. Mondják nekem, h nézzem meg, ott legalább vízszintes a terep, mire én: nézi meg az öreg ördög. :) itt már totál kész voltam. Ekkor Sándor megszólal és felsejlett a két órás embert próbáló szakasz egy része: " add ide, viszem a táskád, úgy könnyebb!" hát most nem adtam, akkor egy idő után már igen. :) Erre nagy nehezen leszenvedem magam az út feléig, erre ott egy kb. 2 embernek sikerül átöleni széles fa, kidőlve. Mire én: "hát ennek is pont ide kellett kidőlnie!!!!", mire a Sanyi, "majd megpróbálom felállítani" Jól bírta a gyötrődésemet, nem tágított, sőt szár lettem, mivel annyi fotó készült rólam, Eszternek és neki köszönhetően. Mondanom se kell, ha törölhetnék, nem sok maradna. :))))))) Sikerült átesnem a fán is, majd mesterséges csúszást vetettem be, mivel nem bírtam sehogy sem eltalálni, h hol is szenvedjem le magam.
Leérünk, erre havas táj fogad, olvadó hóban lehetett botorkálni. Trudi megígérte, ha leérek, kapok hp-t! Ezer bocsi mindenkitől, h csigalassúsággal bírtam leereszkedni, de sajna másképp nem megy. A végén már rendesen remegett a lábam is. Majd mikro már láttam a népeket az úton, kedvességüket és szeretetüket bizonyítva, hógolyózáporral káprázattak el, de persze irányomba. Nagyon "örültem" neki.
Megkaptam, a beígért pálinkát, ami kettőre nőtt, mivel túl gyors voltam és előbb megittam, mint kellett volna. Mint megtudtam, az a fa, azért volt ott, h Attilát megfogja. Szegény - a szájhagyomány útján tudom a sztorit - megcsúszott, elvesztette egyensúlyát, jó hosszan csúszott, majd borult is, ill. a lába beleakadt vmibe és a fa fogta meg. Mindennek megvan az oka, h miért van ott, ahol kell lennie. :) Majd kicsit mi lemaradtunk, és kaptam megint hpt, ill. egy kis bort. Bár, azt hitték, h eme szelíd mennyiséggel le bírtak itatni. Meghagyhatjuk őket, ebben a hitben is akár.
Mikor már azt hittük, h a betonoson szépen leereszkedünk, akkor még belekóstolhattunk egy kis sár tengerbe. Mivel, mi nem tudtuk, h merre is kell pontosan menni, ezért csak félúton tértünk át a szárazabb, ám bozótosabb terepre.Szintén dezsávű, mikor "köd előttem, köd utánam" csak mi négyen botorkáltunk ott, senkit nem hallottunk a társaságból. Bár, Eszter szerint, a Bakonyban még csak-csak eltévedhetünk, no de a Hargitán inkább nem kockáztatnánk meg. Ahogy, így bandukolunk felkiáltok, érdekes hangon: " Őzike! Kettő is!"
Majd újabb emlékkép, ami szinte már sokkolt. De itt sem volt B verzió. Viszont itt is, ugyanolyan segítőkészek voltak az emberek, ha nem jobban, mint Csíksomlyóra menet. Itt viszont már mondtam a Sanyinak, h örömmel elfogadom a segítséget. Egy út, amire sok eső esett ill. hó olvadhatott és olyan sár volt, h kb. vádliig merül benne az ember. Leleményesebbje rakott le farönköket, Marci, mint leendő Toldi hozta is őket sorjában, és azon a Karcsi "sí" botjaival könnyedén, egyensúlyozva át lehetett kelni. Nekem akadt némi púp mögém, nem hagyott egyedül átkelni, de azért sikerült mind kettőnknek. A túra elején fikázta a botomat, amit ott az erdőben bírtam magamhoz venni, h milyen gurba, és vastag, és nehéz. Az övé már 18. éve vele van és könnyű. Most felmondta a szolgálatot, ketté törött. Útközben, mikor meg-megálltunk bevárni egy-egy útitársunkat, kaptunk madarint, vizet, bort. Volt akinek a párja panaszkodott: "uram nem hozott csak bort, még " :)
A falu határában még volt egy kisebb emelkedő, de az egész napi fel-lemenetel után ez már szinte meg se kottyant. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással is. Pénteken, nálunk még jégeső esett, dörgött, villámlott, szombaton pedig szikrázó napsütés, szélcsendes idő kísért végig utunkon. :)
5-f6 tájékán sikerült is buszra szállni, a sofőr bácsi nagyon nem örült nekünk, mivel elég rendesen sárosak voltunk. Próbáltunk keveset mozogni. Még megittuk a maradék erősebb nedűket, kaptunk macisajtot, ami nagyon jól esett, egy-két sütit majszoltunk, jókat beszélgettünk még, h milyen jól is éreztük magunkat a mai nap folyamán. És milyen jó, h megint csak sikerült eljutnunk. Megnéztük a fotókat, jókat derültünk, de nem töröltük ki őket, mert ez így kerek.

Dezsávű :) 2009. 03.14

Megbeszéltük, h lesz két felkészítő terepgyakorlat. Az egyik a Bakonyban vmikor márciusban, a másik pedig majd a Pilisben. Kitűztük a dátumot, ami épp az ünnepre esett. Eszter kitalálta, h akkor már egy kisebb ünnepség is lehetne a kilátónál. Most abszolut passzívitásba burkolóztam. De úgy érzem, h találtak helyettem sokkal jobb szavalókat.
Pénteken este érkeztünk, most Trudinál aludtunk. Sajnálatos módon, csak ketten, a kemény mag landolt, Eszter és én. Természetesen a tesco túra sem maradhatott el, és itt megvettük Maminak a virágot. Sajna a tulipánok elég csoffadtak voltak, de így utólag jobb is. Jácintra esett a választás, amire kötöttünk nemzeti színű szalagot. Spirvezetőnknek ill. Trudiéknak még vittünk egy-egy nemzeti színű gyertyát is.
Beérünk Csanakra, Eszter: "azt nem tudom, h melyik utca, de a házat tuti, h megismerem" nos, sikeresen túl mentünk rajta. :) Már vártak minket, szinte mindenki ott volt, kivéve Szisz és Vinyoletta, mivel helyi ünnepi műsoron vettek részt. Örültek a virágoknak, meg is lepődtek. Az igazat megvallva, elszámoltuk magunkat, de úgy gondoltuk, h SpirVez csak nem fog megharagudni, ha nem kap virágot, és így sikerült mindenkinek adni vmit. Anyu küldött Trudinak egy pár házi kalbászt is. Mint kiderült ez a kedvence.
Megvártuk a későn érkezőket, ill. Péter bátyját is. És nekiláttunk a vacsorának. Persze, kihagyhatatlan a jó minőségű pálinka és előkerült a helyi sör is, barna és világos formációban, Mami bora ill. soproni kékfrankos. Ami a nedűket felszippantotta, azok a következők voltak: gombapaprikás nokedlivel, francia saláta, fűszeres hal rizzsel ill. deszertként madártej. Ezt Violetta annyira nem preferálta, mivel a neve (madártej) eléggé eltántorította a megkóstolástól. Lehet, ha álnéven kínáltuk volna neki, örömmel és jó ízűen elfogyasztotta volna. Előkerült még az ismerősnek tűnő mákos és diós süti. Ezekkel az 1 héttel ezelőtti Burgenlandi túrán találkozhattunk. Mikor Szisz úgy gondolta, h kínálja a többieknek, látta, h a busz hátuljából tömkelegével kerülnek elő a jobbnál jobb sütik, így inkább elrejtette a mai vacsira.
Mivel szinte mindenki résztvesz a 3 éjjel 3 nap c. nóta fesztiválon, most már nem ártana gyakorolni, így előkerültek a cdk, a nótás füzetek, könyvek. Kis idő után, a másnapi kemény túrára való tekintettel, hamar szétszéledt a társaság.

Dezsávű :) 2. nap este ill. 3. nap

Szombaton este a túra után, Mami várt minket paprikáskrumplival. Már idejét sem tudom megmondani, h mikor ettem ilyet utoljára, nagyon jól esett. Viszont, személy szerint eszméletlen fáradt voltam. Péteréknek megígértük, h megvárjuk őket a vacsival, de farkaséhesek voltunk. :) Megjött Zsuzsa is, finom még meleg márvány sütivel, hozott házi mandulát illetve a hátizsákokból előkerült a maradék süti is. Utólagos bocsánat, hogy eljöttem előbb, de nem bírtam volna sokáig ott üldögélni, mert akkor tuti, h elalszok. És köszi Maminak az ajándékot.
Mire Trudiék is hazaértek, addigra megszabadultam az út porától, beszéltem Anettal is. Este feltöltöttük még a fotókat, jókat derültünk és kellemes fáradtsággeal eltettük magunkat holnapra.
Vasárnap is választhattunk programot. Vagy SpirVezetőnkkel bmegyünk f10re Győrbe ünnepségre, vagy 10kor misére megyünk ott helyben. Nekem a későbbi időpont jobban tetszett.
Mise után elváltak útjaink, és Ági fele vettük az irányt, mivel a vasárnapi ebédre az övéi vagyunk. Mindenki akar belőlünk egy darabot. :) A bejutásunk sem volt egy mindennapi. 1. próbáljuk meg a kapot kitépni a helyéből, ha ez nem megy, akkor 2. próbálkozzunk a szomszédok felöl bejutni. Ez a már sikeresebb volt. Betérünk a házba, azt hittük, h sehol senki, egyszercsak vki jön lefele az emeletről. Szerencsére, csak a Milán volt. Ja, mondanom sem kell, ma is egésznap esett az eső. Ez onnét ugrott be, h Milán ment volna Győrbe, a nagymamájához bringával, csak épp az eső egyre jobban esett és így kedves anyukája bevitta őt, minket pedig ott hagyott a vasárnapi ebéd: borsóleves, amibe még tésztát főztünk ill. palacsinta. Most, aztán sok ember meg fog botránkozni azon, amit írni fogok, h életemben most sütöttem először palacsintát. Eddig nem volt rá szükségesm, mindig megcsinálták helyettem. Nagyon jól sikerültek, azt mondták a szakavatottak. Előételnek padlizsánkrém volt pirítóssal, majd borsóleves és különböző töltelékű palacsinták. Vmivel 1 óra előtt elindultunk Győrbe, az Esztert vittem az állomásra, felraktam a vonatra, integettem neki és a szakadó esőben elindutlam én is hazafele telis tele a hétvége jó kis pillanataival!!! :)

Néhány mondat, szófoszlány, amit megjegyeznénk, mert nagyon megtetszett:
neked is osztottam lapot: mikor a Péter az Istvánnak szalvétát adott
fél cédula:
légyott: Péter mondta Trudinak, bár csak egy légy volt ott :)
becsaptam az ajtót, mert azt mondtam neki, h nyitva volt
mögöttem - vmi kajáról volt szó, és Péter szegedi tartózkodása érződött ki, h megettem :)
elszállnak a - helyesbítés,nem lapok, hanem - Napok : mikor Sziszkó kezéből kiesett a naptár
szilvihar: szintén Péter, szombaton este a Szisz mesélt vmi szélviharról aztán innét jött
még volt egy pár, de elfelejtettem, de Eszter tuti, h emlékszik rá, úgyhogy majd pótlom.

Legközelebb a Pilisbe megyünk, és megint Csanakon alszunk szombaton, most a Zsuzsánál, mivel már ő sem akar ki maradni belőlünk! :)

Mohácsi busójárás

legfrissebb anyag a webhelyen:
Rosta endre busómaszk-faragó látványműhelyének megnyitója és felszentelése

A busójárás története

A Busójárás Mohács messze földön híres és ismert látványos farsangja, karneválja.

A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok (Mohács dél-szláv nemzetiségi - más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) - gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő lakói) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása (sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.
A Busójárás idejére sokszorosára duzzadt lélekszámú városban ilyenkor az országban sehol sem tapasztalható óriási mértéket ölt a jókedv és a mulatozás, amelyben minden jelenlévő - felvonuló és vendégek egyaránt - bőséggel kiveheti és ki is veszi a részét

Az esemény gerince, központi eleme a több napos Busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti város Mohács, amely önmagában is megér egy kirándulást.

A Busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés, nagyon sokan próbálták már megfejteni eredetét több-kevesebb sikert, nem egyszer kiadós vitát, sőt vihart könyvelve el munkájuk gyümölcseként.
Máig ható következményei voltak Szőts István és Raffay Anna "Busójárás Mohácson" címet viselő rövidfilmjének, amely Füredi Zoltán 1993-as "Busók" című filmjének forgatása alkalmával került Mohácson újra a figyelem középpontjába.

A Busójárás napjainkban a következőképpen zajlik

A sokacok kifejezésével az eseményt Pokladenak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják a Poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is. Ezzel függ össze a "Farsangfarkán" (kedden) a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán - mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, ámde (némi szakrális italtól végül is jókedvű) mégis alapvetően barátságos "busu"-k, (más szóhasználat szerint "busó"-k - vagy "búso"-k) "alakoskodó" szokásai, hagyományai szerint zajló látványos fasangi események.
A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelem szerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ. A Kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék. A Jankelék mondhatnánk "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyakor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban.
Mata a Jankele vezér az alatvalói gyűrűjében.Sajnos ma már egyre kevesebb Jankelét látni, azok is inkább gyerekek.

Farsangvasárnapon van a "nagy vonulás" a gyülekezőhelyről (Kóló tér) indulva, tízezrek sorfala által övezve át a városon a főtéri seregszemléig. A nagy felvonulást megelőzően ezen a napon, Farsangvasárnapon már reggeltől kezdve folyamatosan járják a várost a busócsoportok, a vendégek, látogatók és turisták nem kis örömére.Délután egy óra magasságában nagyon látványos elem a hideg téli Dunán a "szigetből" átkelő, ladikokkal átevező maszkos, bundás busók seregének partra lépése a Sokacrév-ben. Ők ezt követően felvonulnak a Kóló térre, ott csatlakoznak a többi, már ott gyülekező busócsoporthoz és kisvártatva együtt indulnak majd a város főutcája irányába, majd pedig azon végig haladva főtérre.
A tekintélyes méretű, nagyon szép főtérre - ahol a "lényeg", a Busójárás központi eseményeinek helyet adó térkövezet érintetlenül ugyanaz, mint volt mindig is, ki tudja már milyen régóta. Ennek is különös, csak a helyszínen megtapasztalható hangulata van.
A főtérre beérkező busók, busócsoportok körbemennek a téren, megmutatják magukat a rájuk ott várakozó ezreknek, majd helyet foglalnak a tér belső részén.
A térre néző Városháza erkélyén berendezett alkalmi stúdióból a térre kihangosítva bemutatják a beérkező busócsoportokat, közben pedig autentikus sokac népzene szól, mely az egyik legjellemzőbb velejárója a Busójárásnak és jellegzetes vidám hangzása végig kíséri a teljes eseményt.
15 óra magasságában Mohács város Polgármestere köszönti az egybegyűlt busókat, a felvonulókat és résztvevőket, a vendégeket, majd pedig kezdetét veszi a hajnalig tartó szabad farsangolás, melyet a valódi, zavarba ejtően nagy programbőség jellemez.A téren óriási színpadon nemzetiségi tánccsoportok váltják egymást, miközben kötetlen farsangolás zajlik az egész városban
Itt mindenki megtalálja magának, amit keres: népzenék, néptánccsoportok, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok és szórakoztatók hada települ ilyenkor Mohácsra, valamint egy időben több helyszínen is zajlanak könnyűzenei produkciók is.
Azt talán mondanom sem kell, hogy étel s ital mindenhol, minden mennyiségben, mindez mérhetetlen jókedvvel és fáradhatatlan busókkal fűszerezve.
Az események egyik legkedveltebb pontja az esti máglyagyújtás, amikor a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak meg. A busókkal összefogódzkodott vendégek, farsangolók tűz körüli tánca a nagyszínpadról szóló zene, a kóló és az időnként a tér sarkában eldördülő török korabeli mozsárágyúk aláfestésével minden résztvevőnek garantáltan életre szólóan maradandó élmény minden abban résztvevőnek.

A hétfői napra inkább a pihenés, a sokáig alvás, későn kelés a jellemző, majd pedig a jelentős számban előforduló másnaposság kezelése "kutyaharapást szőrével" módszerrel ... három éve felélesztett régi hagyomány az igazi busójárás a házról házra járás.
Kedden, "Farsangfarkán" van a téltemetés.
Ekkor új máglya épül a vasárnap elégetett helyén, amelyre rákerül a híres farsangi koporsó és este együtt ég el a tűzzel. Ilyenkor már a vendégek, turisták száma jelentősen megcsappan, a hangulat is kicsit bensőségesebb, de azért még ilyenkor is nagyon sokan vannak, egyre többen ismerik fel azt, hogy a busójárás így teljes, s maradnak keddig. Nem bánják meg, mert kedden ismét "utcán vannak" a busók, a hangulat ugyanaz, mint vasárnap volt, csak könnyebb mozogni a tömegben :)
Igen, tudom, ez a menüpont a busójárás történetét ígéri és eddig arról még nem sok szó esett.Hát akkor most következzennek eredetmagyarázatok, elméletek - amelyek elé a magam részéről szükségesnek tartom megjegyezni, hogy talán nem is bír olyan nagy jelentőséggel, hanem sokkal fontosabb az, hogy van, hogy olyan, mint mindig is volt, hogy művelői révén éppen elég autentikus ahhoz, hogy örülhessünk létezésének, s magát az eredetvitát másodrangúnak tekintsük
A busójárás eredetéről, keletkezéséről alapvetőleg két elmélet járja.

Eredet-magyarázat 1.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a farsangolásnak a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő ruhákba, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén nyilvánosan elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábut is. A jelmezbe öltözött emberek ezen kívül "bao-bao" kiáltással és kürtszóval, kolompokkal járják végig a házakat, udvarokat és az állatokat, majd hamut szórnak szét a portákon. Ettől a szertartástól azt remélik, hogy a gazdák portáit a jövőben elkerülik a gonosz, ártó szellemek. A busójárás további szokása, hogy a jelmezesek az utcán járva meghuzigálják az arra járó nők haját, hogy az minél hosszabbra nőjön. Az ünnepség fénypontja az, hogy a főtéren a férfiak viaskodni kezdenek egymás között, ami régen a férfivá avatás jelképe volt.
Eredet-magyarázat 2.

A másik elterjedt magyarázat, monda szerint a régi mohácsiak is a szigeten gyűltek össze egykor. A mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták.
A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokac ember. Így szólott hozzájuk: "Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyiótoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában." Ezzel ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt...
Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával, úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Némán intett: utánam! Erre mindenki felkerekedett. A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg. Fejvesztve menekültek el Mohácsról az oszmánok. A sziget felől ma is ugyanúgy csónakokon érkeznek a rémisztő mohácsi ördögök, mint - a monda szerint - egykoron.
Busójárás témájú cikkek, írások, könyvek és értekezések:* Dr. Tarnai Károly cikke az 1896-os Baranyai Körkép első kötetéből. * Ferkov Jakab - a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója - írása a busójárásról. * Vikár Csaba írása a busójárásról. * CSALOG József Búsójárás (poklada) a mohácsi sokácok tavaszünnepe. Pécs, 1949,* dr. Mándoki László: Busójárás Mohácson (Pécs, 1963),* Czita Katalin: Busó, az ősi árkádiai Pán, (Pécs, 1999)* Frankovics György: http://www.nemzetisegek.hu/repertorium/2004/01/Bar03.pdf* dr. Sarosácz György: Házőrző isten, avagy a télűző szellem Múzeumi kurír, 61(7:1)(1991) 22-26.
forrás: www.xn--busjrs-stab2n.hu/

Magyarország rejtett értékei: Kaptárkövek

A Bükkalja talán legkülönösebb látványosságai a kaptárkövek, melyek a természet és az emberi kéz alkotómunkáját egyaránt magukon viselik.

A környezetükből kiemelkedő sziklatömbök, kőtornyok a (25-5 millió ével ezelőtti) miocén kori vulkáni tevékenység eredményeként jöttek létre. A Bükk központi részétől délre fekvő területet beborító riolittufa helyenként erősen összesült, így alakult ki a kaptárkövek fő anyagát alkotó kemény kőzet, az ignimbrit.

Más elméletek szerint viszont a vulkánkitörést követően a forró, kovasavas oldatokkal átjárt riolittufa rétegek átkovásodtak, és ettől váltak ellenállóvá. Később a csapadék és a szél pusztító munkája során a környező laza, puha kőzetek lepusztultak, a keményebb ignimbrit viszont kipreparálódott, és idővel a pusztuló környezet fölé emelkedett sziklakúpok, sziklatömbök formájában.

Ezek a kőtornyok nem mindennapi alakjukkal és impozáns méretükkel különös hangulatot keltenek a ma arra járó turistában is. Valószínűleg nem volt ez másként több száz évvel ezelőtt sem, így nem csoda, hogy korabeli ember kitüntetett szerepet szánt ezeknek a helyeknek, és „kéznyomát” is itt hagyta az utókornak.

A kaptárkövek falában ugyanis emberek által kivájt vakablakszerű mélyedéseket, ún. kaptárfülkéket találunk, melyek nagy része már pusztulásnak indult. Az ablakok peremén, több helyen ma is látszik a keret, amelyek az ablakot záró fedőlap helyéül szolgáltak, vagyis ezek valamikor fedlappal zárható mélyedések voltak. Nagyjából ez az, amit biztosan tudunk róluk … A kaptárkövek ablakszerű mélyedéseinek funkcióját és keletkezési korát illetően szakmai körökben és a népnyelvben jelenleg több a bizonytalanság, mint a biztos.

A széles körben használt népi elnevezés, a kaptárkő egyértelműen arra utal, hogy egykor méheket tartottak ezekben a sziklaüregekben. A tudomány jelenlegi állása szerint viszont ez a legkevésbé valószínű magyarázat, annak ellenére, hogy több településen a közelmúltig mondák is őrizték ezt a hitet. Ezek a történetek a sziklaméhészetet többek között a honfoglalás korához vagy a törökkorhoz kötötték.

A kaptárüregek méhészeti funkcióját viszont számos tény cáfolja. Habár már a 11. századtól fennmaradtak méhészkedéssel kapcsolatos írásos dokumentumok, ezek egyike sem említi a sziklaméhészetet. Szintén a méhészkedés ellen szól, hogy a mélyedéseket nem csak a déli, hanem az árnyékos oldalakra, vízmosások falába is vájták. A hűvös és gyakran túl kis mélységű fülkékben pedig a méhek nem telelhettek át!

A kaptárkő-kutatás alapját Bartalos Gyula teremtette meg a 19. század végén. Az ő elmélete szerint a kaptárkövek egykori pogány temetkezési helyek lehettek, ahova a hamvakat tartó urnákat tették. Ez az irányzat a kaptárkő-fülkék keletkezési korát a hun-magyar vagy a kelta korhoz, illetve a Szent István korabeli pogánylázadásokhoz köti.

A kaptárkő-kutatás mai legnevesebb kutatója Baráz Csaba írásai szerint viszont a legvalószínűbb, hogy a kaptárkövek honfoglalás kori pogány áldozat bemutató, bálványtartó helyek voltak. Ez a feltételezés igencsak hihető egy ma arra járó laikus számára is, hiszen ezek a többnyire félreeső helyen lévő különös formájú sziklaalakzatok a környezet fölé magasodva valamilyen hatalmas, emberfeletti erő jelenlétét sejtetik.

A Bükkalján jelenleg 72 kaptárkő ismert, amelyekben összesen 473 kőfülke található.

Habár a köztudatba kevésbé került be, a kaptárkövek nem csak a Bükkalja jellegzetességei. Hasonló képződményekkel találkozhatunk többek között Pomáz, Szentendre vagy Érd térségében is. Jelenleg Pest megyében összesen 31 kaptárkő ismert. Habár a maga nemében mindegyik egyedi, és érdemes az összeset végiglátogatni, képgalériánkban most „csak” a Bükkaljára hívjuk meg a kedves Olvasót.

Szöveg: Andacs Noémi

Forrás: http://www.geographic.hu/index.php?act=kepgaleria&id=9189

Magas-bakonyi tájvédelmi körzet

Sajnos,alig lehet vmi épkézláb leírást a Kőris-hegyről...
Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet1991-ben hozták létre, területe 8754 hektár, ezen belül 478 hektár fokozottan védett. A Kőris-hegy tömbjét és tágabb környékét foglalja magába. Központja Bakonybél. A hegység legvadregényesebb része, sziklás szurdokok (Gerence, Kerteskői, Száraz-Gerence, Tisztavíz-völgy) mély, meredek oldalú völgyek (Bécsi-árok, Márvány-árok, Szarvad-árok, Vörös János-séd), tucatnyi barlang, köztük az Odvaskői, amelyet már a Tihanyi Alapítólevél is említ. Számos egyéb karsztforma (karrmező, víznyelő, töbör, zsomboly), valamint változatos kőzettani felépítés jellemzi. Kiépült a Boroszlán tanösvény, amelyhez vezető füzet is készült. A bakonybéli Erdők Háza a környék természeti képét, erdőgazdálkodását mutatja be. * Kultúrtörténeti emlékek: halomsírok (Szászhalom), ősi földvárak, sáncok.Bakonybél Bakonybél ezeréves múltra tekint vissza. Érdemes ellátogatni ide. A képen látható kápolna Bakonybéltől D-re található a Szentkútnál. Szent Gellért püspök, aki a bakonybéli bencés kolostorban élt 1023 és 1030 között, sok időt töltött itt remeteként elvonulva a világ zajától. Emlékére emelték a forrás mellett a kápolnát és készült el a kálvária is. Néhány éve a forrás vizét felduzzasztva kedves kis mesterséges tavat is létrehoztak, melynek partján szalonnasütésre, bográcsozásra is alkalmas tűzrakó helyeket alakítottak ki, padokkal, asztalokkal. Nagyon kellemes, barátságos pihenőhely

Pálosok nyomában

A Pálos-rejtély mozaikkockái

Nem lehet a pálosok és a középkori magyar királyok, egyúttal magyar őstörténetünk összefonódását a pálosokkal meg nem történtté tenni! Az idén 700 esztendős Pálos Rendről való emlékezések közül éppen ez a tény kap elenyésző helyet, ha egyáltalán megemlítődik.
Igaz, rejtélyes, a megszokottól eltérő rend a pálosoké, legalábbis a ma még teljes feltáratlan múltjuk miatt is. Sorsuk, küldetésük - miként Szántai Lajos írja - a 'párosság' jegyében telik, ezért nem egy, hanem páros életutat futnak végig. A Pilis oldalában felépített templomuk a Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére épült, így a pálosokról, mint a Szent Kereszt Remetéiről is megemlékezik az egyháztörténet.
A rend alapítója, Özséb, volt esztergomi kanonok a Csévi szirtek oldalában nyíló hármas barlangban gyűjtötte össze a tatárjárás (1241) után a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt és kolostort létesített. Ez lett a pálosok első központja. Özséb 1270-ben meghal (tehát nem érhette meg a pápai az 1308-as pápai jóváhagyást, amelynek 700. évfordulóját idén ünnepeljük), de nem hagyható szó nélkül az a tény, hiszen éppen az említett párosságra utal, hogy, éppen IV. Béla király halála évében történik ez, aki éppen a Szent Kereszt feltalálásának a napján hal meg. Özsébet a generálisi székben Benedek követi, aki 1290-ben hal meg. Ebben az évben pedig IV. László királyunk is meghal. III. András 1301-ben meghal, és a pálos generális, István is ugyanakkor hal meg!
Az Árpád-ház kihalása után, az Anjouk bejövetelével, 1304-ben, a Szent Kereszt tiszteletére épített pálos főkolostor megszűnik. Az új központ Buda fölött, Budaszentlőrincen épül, és itt őrzik Thébai Remete Szent Pál holttestét is, amely később külföldre kerül.
Thébai Szent Pál remete volt, a thébai sivatagban remetéskedett 60 teljes éven keresztül, és ez idő alatt emberrel sem találkozott. Egy pálmafákból álló ligetben egy sziklabarlang rejtekén éli életét. A ruhája pálmafából készült és étele a pálmafa gyümölcse.
'Szent Antal tehát nem messze tőle remetéskedik, és büszkén arra gondol, hogy ő a világ legnagyobb remetéje, de álmában a Teremtő meginti: Antal, nem te vagy a legnagyobb remete a földkerekségen. Menj el, itt van tőled nem messze Pál, ő a legnagyobb remete, keresd őt fel, mert meg fog halni!' Ezért Antal elindul, és Pált felkeresi.
Az Anjou legendárium 4 miniatúrában örökíti meg Thébai Szent Pál életét, az egyiken azt a pillanatot láthatjuk, amikor felülről, az égből egy fekete holló(Mátyás király 'logo'-ja a holló) hoz egy fényes égi testet. Ez a mennyei kenyér. A remeték kezében egy-egy könyv van. Kifelé mutatják a könyveket, tehát olyan könyveket, amely nem számukra, hanem nekünk fontos. 'A könyvek felnyitódnak és felénk fordulnak, de: ismerjük-e ezeket a könyveket és soraikat tudjuk-e olvasni?'
Ez az, ami a legizgalmasabb ebben a történetben. Honnan valók, mi van bennük, miről szólnak? Milyen kapcsolat lehet a egyiptomi korai keresztények és a magyar kereszténység eredete között? Tudhatott-e ezekről, az ebben lévőkről Báthory László pálos remete, aki (a ma is látható 'Bátori barlang'-nak nevezett helyen, a volt budaszentlőrinci pálos központ közelében) a Bibliát magyar nyelvre fordította. Legendás bibliafordítása, amelyet Mátyás király felvett a kódexei közé, a hivatalos verzió szerint: elveszett. Tudjuk azonban, hogy a Mátyás-kori kódexek körül kriminális eladások, elajándékozások történtek...
Fogy az idő és egyre kevesebb a remény becses emlékeink megtalálására.
A pálosok életében is fontos szerepet kap az idő, ez az, ami talán a legfontosabb.
Ezért hangsúlyozzák a pálos szentek legendáiban, hogy az atyák az élet minden percét kihasználták. Soha egyetlenegy felesleges lépést nem tettek, életük folyamán betöltötték az időt. És 'ez azért fontos, mert a magyar történelem legkritikusabb időszakában, nem lesz idő, el fog fogyni az idő.'
(Most is, napjainkban is, mintha időhúzásra játszana a politika. Az embernek olyan érzése támad, mintha nagy erővel és akarattal tennék a semmit, iszonyatosan nagy semmi hajhászásban telne az idő, amelyik fogy és fogy. Miként a nemzet, ahogyan rohamosan csökken lélekszámunk.)
'A Szent Koronán látható Pál képe a felső korona részen, legfelül található. Az, amit a király, mondjuk Nagy Lajos Thébai Remete Szent Pál okán fontosnak tart, az a nemzet életében a koronánkon mutatkozik meg.'
Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak nevezik, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi.
Pálnak is ez a holló volt fontos, mert az égből jött, a Teremtő küldte és ételt hozott a csőrében, és 60 éven keresztül, amikor a magányban élt, a holló minden délben egy fél cipót hozott.
Mátyás király halála után először Ulászló kerül a trónra, majd egy fiatal király, II. Lajos.
'Így érkezünk el 1526-hoz. Ekkorra már a török elfoglalja Magyarországon a Királyi Központ területeit, Budát épségben hagyják, a királyi várat a török nem pusztítja el. Amit elpusztít, az a Budaszentlőrinci pálos kolostor. Ezt a földdel teszik egyenlővé. A pilisi pálos kolostorokat a földig rombolják. A török a fő csapást nem is Buda felé méri, hanem Budaszentlőrincre, a Szent Kereszt kolostorra, és a sokat emlegetett Klastrompusztai rom együttesre.'
És íme a Csele-patak: megtalálják a király holttestét, egy cseh kard által átütött sebeket találnak rajta, tehát három élű kard ütötte át a testét: meggyilkolták. (A csatát megelőzően a király Prágából visszahozza Thébai Szent Pál ereklyéjét, amelyet nem akarnak visszaadni, majd végül mégis kénytelenek erre... Így összeilleszthetik a fejet, a korábban, az 1381-ben, Lajos király velencei hadigyőzelmét követően egyik békefeltételeként visszakapott szent testtel.)
'Madár, madár szálljál Csele-patak fölé, szárnyaddal csapd ketté a vizet és hozd fel a Magyarok Királyát, ha lehet!' Már nem Lajosról, hanem a Magyarok Királyáról van szó. Az időpont: 1526.
Ettől a történelmi pillanattól kezdve, a magyaroknak nincs királya.
De itt vannak a megsárgult könyvlapok. Olykor eltűnik, de előtűnik a kor apró töredékeiből a múlt.
'Levelet küld a múlt nekünk, / s mint jelbeszédet, fényeket. / Kutatja múlt idők vizét, /s a jövőt is a képzelet...'
Könyvek megsárgult lapjai, fölből kibukkanó kövek, kopott, málló falfestmények, szobrok, fafaragások, dalok.
Egy hatalmas ugrás térben és időben: az időpont 2008.
A 8-as úton, a Somló-hegyen túl, nyugatra haladva, a 'Csülök, pacal, velő' vendégcsalogató feliratok után, a tüskeváriak ősi helyére, a vasúti megálló közelébe érünk. Innen települtek át a török veszedelem után, a mostani helyre, a hajdani pálos kolostor közelébe.
A Veszprém megyei Tüskeváron vagyunk. A 13. században érkeztek a pálos szerzetesek a Somló-vidékre. A mai tüskevári Barát-réten építettek kolostort és templomot. (A ma is látható csatkai templom behúzott támpilléres rendszerű épületéhez hasonló volt a tüskevári pálos templom.) 1321-ben Miklós győri püspök birtokadománnyal segítette itteni tevékenységüket.
Török idők, menekülések, visszatérések, később a 18. században, a II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete nyomán a kézművességükről is híres pálosok berendezési tárgyai árverés során az ország legkülönbözőbb egyházközségeibe, plébániáiba kerültek.
Érdemes ezek közül megemlíteni néhányat.
Az 1914-ben, a Szent Lőrinc tiszteletére felszentelt dabronyi templom szószéke a pálosok nagyjenő- tüskevári ebédlője számára készült.
Bár nem berendezési tárgy, de érdemes megjegyezni, hogy a Somló-hegy 'jenei' oldalán lévő kis dombon 230 méter magasságban lévő karcsú tornyú Ilona (más néven Szent Kereszt) kápolnát egy 1399-es okmány már említi és valószínűsítik, hogy a tüskevári pálosok építették azon a helyen, ahol a mostani áll.
A külsővati plébánia 1776-ban újjáépített 8 belső faragott padja is a tüskevári pálosoké volt.
Miként 'Mária a gyermek Jézussal' című nyárfából készült, festett, aranyozott szobra, amelyet a dunántúli régészeti ásatásokat is folytató Darnay Kálmán talált meg a kolostor romjai között. Ma a Nemzeti Galéria tulajdona. Az 1460-as, 70-es évek egyik legszebb szobra. Stílusbéli rokonait az 1460-as évek salzburgi szobrászatában találjuk meg. Ugyanebbe a körbe sorolható a dozmati templomban maradt félalakos Madonna-szobor és a jáki templom Szűz Mária szobra is, amely szintén a kolostor romjai közül került a Darnay gyűjteménybe, majd a Keszthelyi Balaton Múzeumba. (1938-ban csere útján lett a Szépművészeti Múzeum tulajdona.)
A somlóvásárhelyi rk. Plébániatemplom sekrestyéjében lévő 6 méter hosszú szekrény szintén Tüskevárról származik. A fővárosi Egyetemi templom gyönyörűen faragott mellékoltára is tüskevárról származik. Folytathatnánk a sort, de maradjunk a mai Tüskeváron. A mostani barokk templom előterében felirat tájékoztat az épület múltjáról és a tüskevári pálosoktól maradt belső értékekről.
János pálos testvér faragó művészete terméke a Szentély 'Vesperás szék-e', amely templomi kóruspad volt. A Pazzi Szent Magdolna oltárkép most a mellékoltár felett van. A 'Tisztítótűzben szenvedő lelkek' című festmény a hajdani pálos templom mellékoltára dísze volt.
A romkövek hallgatnak.
A tüskevári Sasrét-dűlői kavicskitermelők 1985-ben avar temetőre leltek és a sírokban talált leletek alapján sikerült imitálniuk egy avar harcost, akivel farkasszemet is nézhet a községi Helytörténeti Múzeumban a látogató. Van ott más is. Agyag korsók, edények, a tüskevári fazekasok több generációja fényképeken, van római kori kultikus kődarab és a holló, a pálosok jelképe.
'... Remete Szent Pál / Rendje, melynek hófehér a ruhája, s lelke. / Nagy folyamok is ilyen kicsi forrásból fakadnak.'
A Pálos szerzetesrend 13. századi alapításáról írta ezt Warsányi István szerzetes, még a török idők előtt. Kőbe vésett verse utolsó sorait illő idézni innen a tüskevári hajdani Pálos-kolostor helye mellől. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend ősmonostora romjai innen légvonalban másfélszáz kilométerre a Pilis-hegységben, Klastrompuszta közelében részben a föld felszíne alatt pihennek. Nem tudjuk, hogy az eltemetett megszentelt pálos kolostori kövek hogyan viszonyulnak a másfélszáz kilométerre lévő szintén megszentelt tüskevári kolostor köveihez. Talán úgy, ahogyan az emlékezet köti össze a múlt darabkáit. A kövek tulajdonsága, hogy a távolban is egymáshoz kapcsolódnak, ha emberi kéz összegyűjti, és együvé teszi azokat.
Wéber Tünde

Móri borfeszt verses formában by Teszter 2008.

csapatunk most Mórra ment/
folyt a bor ott kint és bent/
ment a kilenc vadegér/
Kinga Túrsz volt a vezér.

borozgatánk Eduséknál/
térült s fordult, s jött egy fatál/
rajta kolbász-zsiradék/
bor, benne NO adalék.

alakult a hangulat/
uncsitesók közt is dagadt/
a frendcsip, bár még kissé suta/
DöBitang volt a terapeuta.

a paradicsom nyálas volt/
DöBitang így lett "élőből holt"/
mikor KingaTúrsz beetette/
a zöldséget meg kiöklelte.

dicshimnuszt zengett a Ducz/
mert DöBitang te nagyon tudsz!/
csak sört és vizet vegyített/
feledve a rövidet/
azért néha 1-1-et még "böfizett".

DragonZé is csatlakozott/
bár pár évet most letagadott/
de sebaj, elvagyunk mi így is/
mert lesz ez 50-60 úgyis.

járt utat a járatlanért/
feladtuk, de végül felért/
csapatunk a csóka-csúcsra/
85-öt írt az óra.

ezt a rejtélyt fejtsd meg komám!/
s hogyha bukszád nem túl sovány/
jövőre gyere velünk mórra/
meghívhatsz egy kostolóra.

Tökfeszt az Őrségben

A mai napban nem hittem annyira, mint amennyire megvalósult. :) Reggel időben felkeltem, h f9kor indulunk az Őrségbe. Felhúzom a redőnyt és minden tejfehér. Frankó, elcsúsztatva az indulás, még vissza az ágyba kb. fél órára. Újabb csúszás. Apu még időben utól ért minket, gondjai akadtak és megint csak a segítségünkre szorult. Az újjal indultunk és a régi járgánnyal érkeztünk. Azt vágta a fejünkhöz -egész végig és még a nap folyamán 100x el kellett mondanom, persze utána rögvest a töröl, töröl-t mondogattam - hogy majd összetörjük az autóját, meg minek csavargunk annyit. Erre bepöccentem, hazamentünk, átültem az enyémbe, megtankoltam és irány Őrisztentpéter. Útbaejtettük Csornát, ahol összeszedtem a szamarat, amit csodálatosan helyrehoztak, majd megpakoltuk finom almával és közöltük, h süt a nap. Amiből csak annyi volt igaz, h nap. Mert csak próbálkozott előtörni a fránya köd függöny mögül. Aztán el kezdtük énekelni a süss fel napot és Beled után végre sikerült "melegebb éghajlatra küldeni" a ködöt. :) Gyönyőrű időnk lett!!! Kb. délután 1re érkeztünk a tett helyszínére.
Csalódtam ebben a Tökfesztiválban. Nincs kitáblázva, az emberek szájhagyomány útján jutottak az információhoz. Olyan Kincskereső. Ha nincs a telefonos segédlet, a közönséget kellett volna megkérdeznem. :) A parkoló ahol megálltunk ott folyt a vadpörkölt főző verseny. Oda jó lett volna egy információs stand, ahol legalább fénymásolatot adnak a programról. Kinyomtattam, de itthon maradt. Majd néhol fel-fel tűnt egy-két tökfesztes zászló, de semmi irány jelzés.
Miközben bandukoltunk felfelé, lelassít mellettem egy autó, majd megkérdi "a nagyszínpad erre van" mire én: "azt mondták". Kiderült, h a Barátok közt Józsija volt, még a kezdetek kezdetéről. Még szerencse, h el tudtam magyarázni, mert nem nézem ezt a sorozatot. :) Azért kellett gyalogolni, de szerencsére nagyon jó levegőn tettük ezt meg.
Felérkeztünk a fő helyszínre, ahol mindenféle kirakodóvásár volt: méz, tökmagolaj, tökös dolgok, dísztökök - képek később, mivel analóggal készültek és még várni kell, míg betelik :))) - tökös ételek. Szerettem volna megkóstolni a stök krémlevest, de itt is már csak 1 adag volt. :( Viszont, isteni finom volt a tökös-mákos rétes, olyan könnyű és nem édes. Vettünk pálinkát, és ettünk langallót is. Találkoztunk egy ismerőssel, vagyis anyu ismerősével, helybéliek, a nőci férje vazs megyei. :)
3 óra tájékán leballagtunk az autóhoz egy másik nyugisabb úton. Útközben fazekas műhelyeket láttunk és szebbnél szebb portákat. Persze, lehet, h csak nekem szépek ezek. :)
Ezt az fesztet egy kiegészítő programként tudnám elképzelni. Egy esetleges hosszú hétvége, biciklitúrával egybekötve. :)
Hazafelé jövet még ettünk egy rábaközi fagyit (Kugler-Csorna) is, és n7re haza is értünk. Természetesen a szokásos "negatív" fogadtatásban volt részünk...amit már - sajnos - kezdek megszokni...

Móri Borfeszt 2008. okt.

Móri borfeszt 2008.
Mint már olvasható volt, csodával határos módon jutottunk szálláshoz és nem is akármilyenhez. Július vége fele kezdtem el szervezni, abban a hiszemben, h talán még korai, de örülnék, ha tisztán láthatnám, h egyáltalán kit érdekel ez a hétvége. Nagyon hamar szembesülnöm kellett, h igen csak elkéstünk a szállásfoglalással. A sok telefonálgatás közepette és a tavalyi ismeretségnek köszönhetően két kedves segítőre találtam, és így lett szállásunk Csókakőn, jó árban, kellemes környezetben és nagyon jó felszereltséggel.
Eredeti terv szerint 6an érkeztünk volna a pénteki nap folyamán, ketten Bpről autóval, 1 Bpről busszal és mi hárman Győrből. A többiek DragonZével szombat délelőtt folyamán landoltak volna. De DragonZének sikerült magát klónoztatni és klónját elküldte Debrecenbe a koncerte - vagyis lemondta - és ő maga pénteken este lehozta a lányokat.
Úgy döntöttem, pénteken autóval közelítjük meg a tett helyszínét, és nem mással mint a Totoyával. :) Sunshine elvállalta a pilóta szerepet, mivel megkóstoltattam a többieket a diólikőrömmel. Hónom alá csaptam a beígért füves sütit és elindultunk Mórra. Járt utat járatlanért fel ne hagyd, jó nagyot kerültünk -ezt már csak útolag tudom - míg végre beértünk a városba. Hosszas okítgatás után parkolóhelyet is találtunk, majd gyalogszerrel megcéloztuk kedvenc pincé(m)nket. :) Még sikerült elkapni a Kormorán együttes utolsó fél óráját. Sztem ennek csak én örültem, mivel a többiek elég hangosan csevegtek közben. Javasoltam nekik, h míg ez tart nézzenek körül vagy épp induljanak el a pincéhez, hisz tudják az utat. De nem tágítottak mellőlem.
Strong Bull első szivatása: mikor már nagyon kezdtem unni, h ott hangoskodik mellettem és nem tudom nyugodtan hallgatni a zenét, adtam neki egy maflást. Viszont ő nem vette észre, h én voltam. Pont akkor ment el két rendőr mögöttünk. Tibi megkérdezte, h ki adta neki, majd teljes komolysággal válaszoltam, h ők - rendőrök - voltak, mivel hangoskodtál. Érdekes módon a többiek sem látták, h én voltam az elkövető mégsem vették be, h a rendőrök lehettek volna azok. Egész addig nem fedtem fel magam, míg Tibi majdnem utánuk nem ment, h mit képzelnek, ez testi sértés, stb. A Székely himnusz előtt hatalmas szél lett, majd totál megeredt az eső. Természetesen ilyen hogy esőkabát, esernyő nem volt nálunk, minden a szálláson pihent. :) Csuromvizesen értünk a pincébe, ahol mások is szerettek volna helyet kapni, de mi szerencsésebbek voltunk. Öröm, h újra látjuk egymást, füves süti átadás és hely foglalás.
A szokásos menüt kértük: paraszttál és irsai olivér. :) Isteni finom az a bor, teljesen mindegy, h száraz v édes. Kb. 10-f11 tájékán a többiek is betoppantak. Ők is kedvet kaptam egy paraszttálra, közben egy-két pálinka is lecsúszott a torkunkon.
Elindultunk a szállásra, viszont két különböző helyen volt a kocsink. A későn jövök mentek el először, de azt hittük, h ők is benéznek a sátorba, de mi ott is ragadtunk ők nem. Hajnali 2-f3ig roptuk a murván a táncot. Másnap nem lehetett a cipőmre ismerni, el is bujdokolt a kocsiba.

Móri Borfeszt 2008. okt. - 2. nap

Szintén csodával határos módon, annyira jók voltak a szeszes italok, h másnap szinte semmi bajom nem volt tőlük úgy 10 órára és utána sem. Előtte azért még kellett nyugtatgatni a szobát, h álljon már le. :)))
Mivel Woodstocknak hétfőn volt a szülinapja, gondoltam meg kellene lepni egy kis ajándékkal. Mikor sütöttem a sütit, nem gondoltam, h ugyanabba formába kétszer nem fog sikerülni megsütni a masszát. Így kiötlöttük, h tortaformába fog kerülni. Találtunk vhol a szekrény mélyén csillag formát, amit porcukrozva szépen mutat a barna sütin. A tortát a fiúk lakosztályában rejtettem el, ahova W nem léphetett be. :) Egészen szombat délutánig. A reggelik mindig nőcis lakosztályban zajlottak, amit akár lehetne nevezni korai ebédnek is. :) Szombaton keresztanyám kuglófja vitte a primet, igazságosan el lett osztva...
Mielőtt elindultunk volna a Csókakői várba, ketten átmentünk, meggyújtottuk a gyertyákat és megleptük Woodstockot. Úgy érzem, sikerült, és talán örült is az ajándéknak (egy irish cream ízesítésű kávé, egy rooibos-ginzeng-gyömbér tea mindegyik praktikus fémdobozban és egy lekvártartó csorgató nélkül ill. egy sajátkészítésű eperlekvár).
Reggel mikor felébredtem, kinéztem és esett az eső. Gondoltam, azért lesz olyan szerencsénk, mint Szigligeten, h mire elindulunk a várba, kiderül az ég. Kiderült, de fújt a szél és elég hideg is volt. Szerencsére, felöltöztem. De egy idő után kezdett melegem lenni, mert elhagytuk a járt utat és vmi nagyon meredek - számomra legalábbis - utat választottak a többiek és azon hódítottuk meg a várat, teljesen a csúcsig, ahol Sziszkó próbálta felolvasni a történetét. :)
Lefelére, szerencsére egy másik utat választottunk, egy lightosabbat. Útközben szőlőt, fügét, almát és diót eszegettünk. Kicsit megmelegedtünk, eszegettünk a tortából - befüveztünk - és elindultunk volna a busszal a városba, ha épp nem 1 perccel a busz indulás előtt indulunk el. :)))) Stoppolás lett a vége. 3as turnusokban. 1. Dr. Ducz-Woodstock-Sziszkó, 2. Pinyő-SörösZé-Sunshine 3. Strong Bull - mivel még komótosan visszaballagott pulcsiért és ugyanilyen lendülettel újra megérkezett körünkbe - DragonZé és szerény személyem. Az első két turnus sikeresen eljutott az elágazásig, majd onnét minimális várakozással a városba, addig nekünk egy átszállásmentes ismerős autós jutott. Beszállunk, majd hátraszól a nőci: "Te ugye a Sárkány Zoli vagy, az egyetemről?" Ez aztán már tényleg hihetetlen. Szinte együtt érkeztünk meg a parkolóba is.
Megtekintettük a Lamberg kastélyt, ami most könyvtárként üzemel, illve kiállításoknak ad helyet. Majd zeneszóra lettünk figyelmesek, a fúvos zenekarok felvonulása zajlott éppen. Mivel nagyon hideg volt aznap, forralt bort kerestünk. De sehol nem találtunk. Elindultunk a pincék felé, közben kígyót simogattunk. Miközben a Frey pince előtt tanakodtunk, h itt bizony nincs hely, jött egy kis hölgy, aki odakiáltott, mintha hallotta volna, h mit is kerestünk valójában: "gyertek velem, itt a forralt bor" Mint a kiskacsák az anyjuk után úgy mentünk mi is utána. Hirtelen rendelt talán 6 forralt bor, közben kiderült, h akad itt finom pecsenyezsíros kenyér is, erre is lecsaptunk. Egyszer SB szóbaelegyedett egy őszülő férfival, akiről kiderült, h a Frey pince gazdája. A zsíros kenyeres bácsi kerített nekünk helyet, de jól össze kellett magunkat húzni. Sok jó ember, kis helyen is elfér alapon, ez sikerült is. Itt olyan emberek mellé kerültünk, akik Sziszkó nagypapája környékén laknak v laktak. Mondhatnám azt is, h földieink. - Somorgyaiak. Bár mikor anyunak próbáltam elmagyarázni, ő azt mondta, h Lendalfiak, mindengy ismeretlen ismerősök - Ebben a pincébe Pali bácsi hegedűn kísérte a nótázni vágyókat. Woodstock és Strong Bull elmélkedtek az időről a pincében. (Most hogy egy frappáns előszót kerestem idézet gyanánt, ezt leltem helyette, ami pont ide illik):
"A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.A múlt az, ami nincs többé előtted.A jövő az, ami még nincs előtted.És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül. A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent."
Osho
A Kettes turnus úgy döntött, h kimerészkedik a hidegbe és megnézni Balázsy Betti és Varga Feri duót, jól át is fagytak. Mikor visszaértek, kezdtem forszírozni, h nekem bizony át kell mennem a másik pincébe, mert ígértem egy kis diólikőrt oda is. Mikor átmentünk, többen éreztették velem, h ez bizony rossz döntés volt, h ott hagytuk a biztos helyünket, mert itt már szinte álló hely is alig maradt. Szó szót követett, majd elhagytuk a helyet. Mikor már kezdtük a sátrat megpillantani, Emőke keresett, h visszamegyünk-e még, mert fel fog szabadulni egy asztal, de sietni kell. Végül is 5en értünk oda, a többiek inkább a sátorozást választották. De ez az odaérés se volt semmi. Futottam, a helyért, h legyen. Állítólag Strong Bull majdnem kisodródott a kanyarban, annyira sietett. De lett helyünk. Dr Ducz meghívott minket egy sajttálra és finom borra.
Tibi második szivatása: A sajttál közepén egy fogpiszkálón egy koktél paradicsom figyelt. Azt már csak utólag észleltem, h ez alatt viszont egy erős paprika kandikált ki. Tibi e hétvégi szólása, minél több paradicsomot had egyek, attól jobban feláll. :)))) El kezdtem lóbálni a fogpiszkás paradicsomot, de ő nem vette észre. Lóbálom, lóbálom, egyszercsak fogom és beteszem a számba. De abban a pillanatban észlelem is, h az erős paprika rendesen beerősített a paradicsomnál. Amilyen gyorsan jutott a számba, olyan gyorsan is jött ki onnét. Gyors borivászat, ásványvíz, minden, ami folyadék és hűt. Mondtam, most leszek igazi sárkányfűárus és tűzet is okádok, ha kell. Tibi ebből semmit nem vett észre továbbra sem. Lóbálok tovább, majd megkérdem, h kér-e paradicsomot - ugyanazt, amelyik nálam is járt - majd rábólintott. Egy gyors mozdulattal, betömte a szájába. Ő nem észlelte az erősséget, csak miután lehúzta a pálcikáról, rágott rajta egy-kettőt és kiköpte, szegény paradicsom az asztalon kötött ki. Első szivatás, h erős volt, második döbbenet, h már járt nálam is paradicsom...
F12 tájékán megérkeztek a többiek is, azzal a felszólítással, h ők mennének haza. Hát itt kissé ledöbbentem, szombaton este fél 12kor fesztivál idején, hazamennek. Hááát, itt kicsit nagyon csalódtam a társaságban. Ezt vártuk már mióta, h megint egy jót bulizunk és hazamennek. Hát menjenek. Végül is 4en maradtunk, Woodstock, Dr. Ducz, Strong Bull és én. Mikor már kezdett laposodni a hangulat, két asztal "nótára" fakadt. Előkerültek a lézer kardok is. :) - a nótás kedvek idővel hallhatóak lesznek, ha a videóalbum is engedi publikálni a fájlokat - Kb. hajnali f1-1 tájékán lightos búcsúzkodás után, mondván jövök vasárnap délután is, odébb álltunk. Irány a sátor. Eszméletlen sokan voltak. Most nem merészkedtünk a murvás terepig. Viszont Tibi itt is megpörgette a lányokat, mint kurva a retikült. Ezt az intenzitást a nagy színpad előtt sem hagyta abba az utolsó két szám erejéig.
Elindultunk taxit fogni. Kaptam egy telószámot, amihez nem fűztek sok reményt, h felveszi az illető. Kértem az égieket, h küldjenek felénk egy szabad taxit, miközben persze szorgosan hívtam az illetőt. Illető nem veszi fel, szabad taxit sikeresen leintették a társaim és irány kedvező árfekvésben a szállás. Utólag jutott el a tudatomig, a taxi telszámában benne volt a 444... :) Szintén fél 3 tájékán estünk a szállásra. Még levezető beszélgetést tartott Dr.Ducz és Stong Bull, szeretet puszival búcsúzkodtunk

Móri Borfeszt 2008. okt. - 3. nap

Vasárnap délelőtt relatíve korán kelés (f10), DragonZének sietni kellett a fővárosba egy vízilabda rangadóra. Dr Ducz és Woodstock is úgy döntött, h vele tartanak. Amit ő csak reggel tudott meg. Így viszont lemaradt a Fehérvárcsurgói kastély látogatásról. Kb. délután 1 óra tájékán sikerült is elindulunk a kastély felé. A kulcsok leadásra kerültek a szembeszomszédhoz Marci bácsihoz, aki sztem még órákig mesélt volna Pinyőnek, de az időszorított, mivel este melózni mentem.
A kastélyban egy svéd csoporthoz csapódtunk, amit nem szabadott volna. Az idegenvezető azzal ijesztegett, h majdnem bezárt minket. De szemfüles SörösZé észlelte, h a hátsó ajtó kulcsa még benn figyelt a zárban. Nagyon jól nézhetett ki és remélhetőleg nagyon jól is fog kinézni, ha majdan elkészül. Kivülről, nekem tetszett. Tettünk egy sétát a parkban, megnéztük - kerítésen át - a csipke teraszt és a susnyáson keresztül eljtutott a náddal benőtt tóhoz. :)))
Innen Mór felé vettük az irányt, ahol megcéloztuk, újra - mivel szombaton este is próbálkoztunk sikertelenül - a Bormúzeum éttermet - v vmi ilyesmi a neve. Szombati ismerősökbe botlottunk, közölték, h finom az étel, de sokat kell rá várni. Frankó. 6 féle étel közül lehetett választani. De mindegyikünk ugyanazt a levest szemelte ki, pechünkre. Mivel délután 3 óra tájékán már csak 1 adag májgombóclevesük volt. Ez elég durva. Majdnem kértük az 1 adagot 6 kanállal. :))) Így leves elmaradt. Sunshine megkockáztatott még egy desszertet is. Valóban fél órát, vagy talán még többet is kellett rá várni , végül is finom volt. A tányérokat egy másik - számomra szimpatikusabb, közvetlenebb - pincér szedte le, említettük neki, h még rendeltünk desszertet is. Pár pillanat múlva, örömtől ittas arccal megjelent 3 rétessel. Majd hamar le is törtük, mivel mi csak 1 somlóit rendeltünk, mire ő: "pedig úgy megörültem, h találtam vmi desszertet". Nem várakoztatta sokáig Sunshine-t hamar elő is került a somlói galuska.
Közben egy félszivatás is sikeredett, szintén Tibinek.:) A tévéken a szálláson rá volt írva, h eladó és 2000Ft. Tibihez már úgy közvetítettük, h minden egyes bekapcsolásnál 2000Ftot kell fizetni. Szívás, mert pénteken is ment a tv és talán szombaton is, mivel ezt az összeget nem hagytuk ott, lehet, h majd utólag pótolnunk kell. Ez már nem volt olyan nagy durranás, mint az előző kettő, de azért ezt is megette. :))))))
Ebéd után, leváltam a maradék társaságtól és megbeszéltük, h f5kor találkozunk a kocsinál. Elindultam a Móri Borok Háza fele, de behúzott zsalukra és zárt ajtókra leltem. Nem bánkódtam elindultam egyedül bandukolni. Az igazat megvallva szinte jól is esett egy kis egyedüllét. Útközben beszereztem otthonra egy kis borocskut, irsai olivért édest és a kútra fél liter szárazat. Láttam egy keveset a felvonulásból is, vettem egy kis aszalványt, aztán már szinte sietnem is kellett, h időben odaérjek az autóhoz. (A hétvége folyamán még vásároltam, istenien finom bodzavirág izű akácmézet, annyira gáz, h olyan messze van ez a termelő is tőlem...).
Időben eszméltem, h az út le van zárva, ahol bejöttünk, szóba elegyedtem a rendőrcsávóval, aki javasolt egy egérutat, amit egy idő elvesztettem ill. egy kb 10 perces várakozást az út felszabadulásához. Miután elbúcsúztunk egymástól, bevágodtunk az autóba, megfordulás és irány a felszabadult úton haza. Közben landolt egy sms, vasárnap délután fél 5kor:"megnézitek a házamat?" Visszaírtam: "hogy sajna nekem ez már nem fog összejönni, mivel megyek melózni" Mivel Tibi nem talál oda, ezért senki nem jutott el az 1 évvel ezelőtti házromboló ünnepség helyszínére...(Sajnálom, ha őszinték lettek volna az emberek, annak idején, akkor az én mesém is másképp szólna...)
A fiúkat Győrben kiraktam - és igen, elfelejtettem felmenni az üvegekért - vágtattam hazafelé, de így is előbb értek utól, mint ahogy számítottam rá. Az első hívás 3/4 6kor ért, akkor kb. az otthontól még 3/4 órányira voltam, nemhogy a melóhelytől, de szerencsére ez csak amolyan előhívás volt. Bár a fuvszervezőt majdnem megfejbekültem az éteren keresztül, SAP számot kért. A 3 év alatt megtanulhatták volna, h vasárnap és a többi napokon is csak akkor vaguynk ott ténylegesen, ha a kocsik is. Sebaj. Ők már csak ilyenek. Alig léptem át a falutáblát, bocsánat város, már csörögtek is: "indulunk", kis lassításra intettem, mivel még nem értem haza, át is kell cuccolni stb. Ráadásul a hazafele úton majdnem sikerült mély álomba is merülnöm. :) Mikor betoppantam a kútra, épp mondták, h biztos azért kések, mert tegnap beboroztam. Hááát, volt benne némi igazság, de annyira nem volt gáz ez a hétvége, mint a többi, mivel nem fogyott el 1 üveg cola (a másnapokon, nem bírtam más meginni, csak coca-colát, a fiúk mondták is, h hogyan bírom meginni a kátrányt. Ebben az évben már talán csak 2x fordult elő velem...)
A lényeg, a lényeg, a kisebb súrlódásokat leszámítva jól éreztem magam. Elméletileg már most ajánlatos lenne lefoglalni - szóban legalább - a szállást jövő ilyenkorra. De ki tudja még mi lesz addig...

12 inspiráló kalandtúra idézet

A minap egyik kedvenc kalandutazás weboldalamon olvastam egy borzasztóan jól összeállított idézetgyűjteményt.
A rovat szerkesztője egyébként utazásból él - pontosabban utazásai során írt beszámolóiból és cikkekből. A bevezető tanulsága szerint amikor kézhez kapta ezt a cikket, pont egy kicsit elege volt az utazásból - egy tengerparti kunyhóban Costa Ricán (hogy hogyan juthat ilyen az ember eszébe a paradicsom közepén, ne kérdezd…). Éppen nagyon ráért és 50 idézetet gyűjtött össze. Én saját szájízem szerint 11 olyat választottam ezekből, ami “fú, ez de nagyon igaz!” reakciót váltott ki belőlem.
Íme:
1. “Idegen országok nincsenek. Csak maga az utazó az, aki idegen.” - Robert Louis StevensonHát persze - minden nézőpont kérdése. Utazóként miért ne “a hely” szemszögéből induljunk ki?
2. “Az utazás célja: kordában tartani a képzelődést a valósággal, és ahelyett hogy dolgokat olyannak LÁSSUK amilyenek - és ne azon gondolkodjunk, milyenek LEHETNEK.” Samuel Johnson. Kicsit bonyolultnak tűnhet elsőre, de gondolkodj el rajta…
3. A legbölcsebb idézet Dagobert D. Runes tollából: “Az emberek messze tájakra utaznak, hogy ámélkodva figyeljenek meg olyan embereket, akiket otthon észre se vesznek.”
4. Az őszinte férfiaknak ez lesz a kedvencük: “Az utazás olyan, mint a házasság. Egy lehetséges tévedés: azt hinni, hogy mi irányítjuk.” - John Steinbeck
5. Ezt csak az igazán nagy utazók értik: “Az igazi utazó inkább kellemesnek tartja az unalmat, semmint fájdalmasnak. Az unalom szabadságának jelképe. Ha ráköszönt, nem csupán filozófiailag fogadja el az unalmat, hanem majdnem élvezettel.”
6. “A jó utazónak nincsenek tervei és nem ragaszkodik a célbaéréshez.” - Lao Cu. Ezzel nagyon egyetértek magánemberként, de túravezetőként kénytelen vagyok elhatárolódni
7. “Az utazást legjobb barátokban mérni, mintsem mérföldekben.” Tim Cahill.
8. “A bolyongó ember nem feltétlen eltévedt ember.” - Tolkien
9. Egy másik mély gondolat: “A bolyongás újraébreszti azt az eredeti harmóniát, ami egykor fennállt ember és a világegyetem között.”- Anatole France
10. “Ha utazol, feltétlen tartsd észben: egy idegen országnak nem célja, hogy neked kényelmes legyen. Arra való, hogy a saját emberei kényelmesen legyenek benne” - Clifton Fadiman
11. “A turisták nem tudják, hol voltak - az utazó nem tudja, hova megy.” - Paul Theroux
12. És végül: “A kaland egy ösvény. Az igazi kaland - önindíttatású, önmotivált, gyakran veszélyes - arra késztet, hogy első kézből tapasztald meg a világot. Olyan módon, amilyen valójában a világ - nem pedig úgy, amilyennek elképzeled. Tested ütközni fog a földdel és tanuja leszel. Arra késztet, hogy viaskodj az emberiség határtalan szeretetével és feneketlen kegyetlenségével - és esetleg ráébredj, hogy magad is mindkettőre képes vagy. Ez meg fog változtatni. Semmi nem lesz fekete-fehér többé.” - Mark Jenkins
Ugye milyen igazak? Vagy mégsem? Nyugodtan szállj vitába vagy oszd meg sajátod.
Utóiratként egy bónusz idézetet szeretnék bedobni, mert ez fokozottan (nem biztos, hogy) igaz ránk, magyar utazókra: “A bölcs utazó soha nem becsüli le saját hazáját.” - Carlo Goldoni

Móri Bornapok története

A város nemzetközi hírű rendezvénye, nagy eseménye a szürethez kapcsolódó Móri Bornapok, amelyet hagyományosan október első hétvégén rendeznek meg Mór önkormányzatai, hagyományőrző és borászati szervezetei. A móri borok népszerűsítése céljából első alkalom­mal 1934-ben tartottak Móron bor­napot, akkor a híres Ilkovics vendéglős kezdeményezésére Budapestről „filléres” vonatokkal szállították Mórra a vendégeket. Az első bornap hama­rosan hagyománnyá vált, és az itt élő emberek vendégszeretete sok hívet szerzett a városnak.
A háromnapos móri borünnep sajátos hangulata, a jó borok és ételek, a művészeti, kulturális, sport és szórakoztató programok évente több tízezer látogatónak nyújtanak maradandó élményeket, akik közül sokan évről-évre visszatérnek a Vértesaljára. Sok móri családhoz érkeznek vendégek ebben az időszakban és a testvérvárosi kapcsolatoknak köszönhetően a Bornapon egyre több a külföldi vendég is.
Az ünnepi megnyitó és a városi kitüntetések átadása mellett a rendezvények sokszínű kavalkádja kínál tartalmas időtöltést és könnyed szórakozást a vendégeknek.
A móri Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány alkotói művészzászlóikkal díszítik fel a belvárost, éremveréssel és szín­vonalas művészeti kiállításokkal emelik a rendezvény kulturális rangját. A Kapucinus téri nagyszínpadon napközben egymást váltják a színvonalas zenei és táncprodukciók, esténként pedig könnyűzenei koncertekre kerül sor. A rendez­vény alatt borutca tart nyitva a Kapucinus téren, ahol a borvidéki termelők faházakban kínálják jobbnál-jobb boraikat. Természetesen nem hiányoznak a lacikonyhák sem, ahol az éhes turista finom pecsenyékkel, fris­sensültekkel alapozhatja meg gyom­rában az Ezerjó helyét.
A város nemzetközi hírű büszkesége, a Móri Ifjúsági Fúvószenekar a Bornapokhoz kötődve kétévente nemzetközi fúvószenei fesztivált rendez, amely nagy sikerrel hirdeti a zene és bor elválaszthatatlan kapcsolatát. A köztes években a neves helyi tánccsoportokra – Rozmaring és Forgatós táncegyüttesek – épülve nemzetközi néptánc fesztivál emeli a Bornapok hírnevét. A fesztiválokra érkező külföldi zenekarok és fellépők is részt vesznek a szüreti felvonuláson, a Bornapok legnagyobb közönsé­get vonzó köztéri attrakcióján. A korai bornapok hagyományát újra felelevenítve a helyi termelők a Ka­pucinus pincében rendezett mezőgazdasági termékkiállításon mutatják be boraikat, gyümölcseiket, fából készült borászati eszközeiket.
A Bornapokhoz természetesen kirakodóvásár is társul, de a leg­nagyobb sikere a Lamberg-kastély udvarában levő népművé­szeti vásárnak van, az ott árusított termékek magas színvona­lának köszönhetően.
Nem hiányoznak a programkínálatból a sportrendezvé­nyek sem: sakk, asztalitenisz, lövészet, labdarúgás és autós rally – néhány a példa a rendezvénykínálat­ból. A Bakonyi Hagyományőrző Szabadcsapat és a csókakői íjászok korhű ruháikban harci bemutatóval szórakoztatják a közönséget. Lovasparádék, fogathajtóversenyek dobog­tatják meg a lovassportok szerelmeseinek szívét, amelyeknek a Hétkúti Lovaspark ad otthont a Bornapok alatt.
Több gyermekprogram – pl. ének- és bábműsor, játszóház – nyújt élményeket a legfiatalabbaknak. Számukra a hagyományos bornapi gyermek-rajzkiállítás bemutatkozási lehetősé­get is ad.
1999-től móri borkirálynő válasz­tásra is sor kerül a Bornapok kere­tében. A nagyközönség előtt zajló elméleti és gyakorlati megmérette­tés jutalma a díszes korona és a bor­lovagok hódolata, amelyek mellé az a megtiszteltetés is társul, hogy egy éven át a borkirálynő és udvarhölgyei képviselhetik Mórt a nagyvilágban.
Jó borával Önt is várja az Ezerjó hazája

Móri látnivalók

KASTÉLYOK:Lamberg-kastély /barokk, 1766/
Egyemeletes barokk kastély, mely gróf Lamberg Antal megbízásából Fellner Jakab tervei alapján épült. Gazdag tömegtagolású épület, azonos fô- és hátsó homlokzattal, manzárdtetôvel és sávos homlokzatdíszítéssel. A kastély a hozzátartozó barokk parkkal és újjáépített kútházzal a város egyik leg­szebb műemléke. Emeletén a rendezvényeknek is helyet adó patinás városi könyvtár, földszintjén a közművelődés terei, valamint Wekerle Sándor emlékszoba és helytörténeti gyűjtemény található.

Luzsénszky ill. Láncos-kastély /copf, 1790/
Építtette a Luzsénszky család, nevét az elôtte húzódó lánckerítésrôl kapta. A város fôterének meghatározó, egyemeletes, 16 tengelyes, sátortetôs épülete. A kastélyt 2 íves, vörösmárvány keretű kocsibehajtó és 3 páros oszlopon vörösmárvány erkély díszi­ti. A bal oldali kocsibehajtóban a hatszögű pad­lókockán szignálva: Georg Ilsinger 1815. A kastély épülete jelenleg Mór Város Önkormányzatának és a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.
TEMPLOMOK, KÁPOLNÁK:
Kapucinus-templom és rendház /1701/
A Kapucinus tér keleti oldalának széles, lép­csô­zetesen megközelíthetô magaslatán épített templom Mór jellegzetes épülete. 1881. évi újjáépítése során elôször csonka tornyot kapott és csak évekkel késôbb nyerte el ma ismert formáját. Mindhárom oltárképe Johann Norbert Baumgartner bécsi kapucinus festôtôl származik. Az oltár mellett az 1848-ban meggyilkolt Lamberg Fülöp Ferenc vörösmárvány emléktáblája áll. A kiterjedt Lamberg család több tagját a templom altemplomában temették el. A rendház a templo­mmal egy­be épített, nyolctengelyes kivitelű. Kb. 10000 kötetes, jó állapotú rendi könyvtára van.

Magyar-templom /neogótikus, 1888/
A városközpontban meredek, részben támfallal erôsített magaslaton helyezkedik el. Mór középkori plébánia-templomának helyén építették, felhasználva annak nyugati tornyát. Plébánosát a pápai tized-jegyzék 1333-35-ben említi, a templomról az elsô feljegyzés 1484-bôl való. A mai templomot Havranek Ferenc építész és Arányi műépítész tervei szerint Csáder Ferenc vállalkozó építette. Háromhajós, neogótikus templom, az elsô emeleti középkori gúlasisakos toronnyal. Körülötte temetô, melyet a XVIII. század végétôl már nem használtak.
Református-templom /1787/
Szabadon álló, téglalap alakú épület, homlokzathoz csatlakozó gúlasisakú toronnyal. A torony felsô része 1880-as években épült. A templomot 2004-ben újították fel.

Szent Vendel kápolna /1746/
Fogadalmi kápolnaként építtete Weber József és felesége, Szent Lénárd és Szent Vendel tiszteletére, az 1743-as marhavész pusztításának emlékére.


Szent Rókus kápolna /1836/
Neogótikus stílusú kápolna a homlokzat bal oldalán álló hegyes, sisakos toronnyal. A kápolnát a kolera járvány emlékére építették.
Szent Orbán kápolna /1794/
A Kecske-hegy gerincén egy hatalmas fa tövében álló, barokk stílusjegyeket hordozó szôlôhegyi kápolna.
Kápolna - Mór Árkipuszta /1740/
Barokk fa oltára Nepumuki Szent János szoborral jelentôs műemlék. Családi kriptaként használták az 1950-es évekig.
PINCÉK, PRÉSHÁZAK:
A présházak és a pincesorok a bortermelô kultúra és a népi építészet jellegzetes elemei, amelyek barokk, klasszicista romantikus stílusjegyeket is hordoznak. Sajnos a régi pincék nagyobb részét mára lebontották, vagy átépítették. Eredeti présházakat találunk még a Pince utcában, a Pincesor utcában, a Hársfa utcában és a Vénhegyi út mentén. A Kapucinus templom alatt található a boltíves Kapucinus-pince.
Jelentôsebb pincék, présházak:
Hársfa u. 10. volt Lamberg-pince /XVIII. század második fele/
A Lamberg család volt uradalmi pincéje, az elôtte ültetett évszázados hársfa még ma is áll.

Pince utca 14. /klasszicista, 1840/
A móri pincék előtt helyezkedett el a prés­ház, ahol a szőlőműveléshez, borászat­hoz szükséges eszközöket tárolták.
KÖZTÉRI SZOBROK, EMLÉKMűVEK:
Szent Sebestyén szobor /1739/
A korintoszi oszlopon álló szobrot a pestis elmúlásának emlékére állították.

Nepomuki Szent János szobor /1746/
Fehér mészkôbôl állíttatta Hochburg Domonkos özvegye. Jelenleg a Kapucinus-templom elôtt áll, csillag alakú, vörösmárvány korlát veszi körül.

Szent Flórián szobor /1844/
Luzsénszkyné Berényi Erzsébet 1745-ben állított szobra helyére mészkôbôl emeltette báró Luzsénszky Károly a nagy móri tűzvész emlékére.

Kálvária a katolikus temetôben /1739/
A História Domus szerint 1739-bôl származik a 3 kereszt korpusz, Mária és Szent János álló, Mária Magdolna térdelő alakjával.

1848-as honvéd emlékmű /1874/
Fejér megye elsô 1848-as emlékművét több ezer ünneplô jelenlétében avatták fel a vesztes móri csata elesettjeinek emlékére. 2007-ben a városi önkormányzat felújítatta, melynek során új talapzatot és kerítést kapott a történelmi emlékhely.

I. világháborús emlékmű /Bory Jenô, 1932/
A város közepén a Szent István tér és a Kapucinus tér határán felállított katonaszobor és felirat ôrzi az I. világháború halottainak emlékét.

Szent György szobor és II. világháborús emlékmű /Nagy Benedek, 1994./
A II. világháború elesetteinek emlékére állíttatta Mór város rendszerváltás utáni elsô önkormányzata. A márvány oszlopon a sárkányt legyôzô Szent György bronz szobra látható, az oszlopon több bronzgyűrűn feliratozva az áldozatok nevei olvashatók.

Emlékmű a németek betelepülésének 300. és elűzésének 50. évfordulójára /Rigó István, 1998/
A Millecentenáriumi Emlékpark elsô köztéri alkotása modern stílusjegyeivel a német kisebbségek magyarországi életének állít emléket.
Boldog Gizella szobor /Nagy Benedek, 2001/
A millennium jegyében a Móri Városvédô és Szépítô Egyesület által kezdeményezett közadakozás segítségével megvalósult szobor mára Mór egyik jelképe lett. I. István király feleségét, a boldoggá avatott Bajor Gizellát ábrázoló bronz szobor ôz mellékalakkal, gránit oszlopon felállítva. A németek és magyarok békés egymás mellett élésének és a város újkori történelmének kifejezô szimbóluma.
1956-os emlékmű /Nagy Benedek, 2006./
Az emlékművet az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emeltette Mór Város Önkormányzata. A Millecentenáriumi Parkban elhelyzett, stiiizált lyukas zászlót idézô acélplasztika fekete márványból kirakott fekvô emberalakot formázó térkövön áll. A kôkockákba vésve a megtorlások móri és környékbeli áldozatainak nevét olvashatjuk.
Dr. Zimmermann Ágoston emlékhely /Nagy Edit, 2006/
Mór neves tudós állatorvos professzora tiszteletére egykori szülôháza előtt állíttatott domborművet a városi önkormányzat és a Magyar Állatorvosi Kamara Fejér megyei szervezete.
EGYÉB LÁTNIVALÓK:
Lamberg kastély barokk parkja
A Képzô- és Iparművészeti Alapítvány által 1990-tôl gondozott, és dr. Örsi Károly kertépítô mérnök tervei alapján Nagy Benedek és művésztársai irányításával felújított barokk park ma a város kihagyhatatlan nevezetessége. Gyönyörű növényzete között itt található a francia juhar magyarországi legnagyobb példánya.
A kovácsolt vasból készült Madárházban pávák élnek, a különleges faszerkezetű Zenepavilon pedig koncertek, szabadtéri színielôadások, sôt esküvôk színhelye. A 2004-ben a pavilon mellett megépített dísztó kellemes pihenôhelyet kínál a látogatóknak.
A parkban az alapítvány az évenkénti művészeti szimpóziumain készített szabadtéri szobrokat helyezte el, amelyek gyűjteménye folyamatosan gyarapszik.
A jelenleg látható alkotások:
- Áthatások /Rigó István, 1998/
- Űzött szeptember
/Böszörményi István, 1998/
- Bukfencezô angyal és millenniumi
- díszkút /Nagy Benedek, 2000/
- - Vadkan /Dorogi János, 2007/
Arany János utca:
oromfalas népi lakóházak
Az 1785-i katonai felmérés által már jelzett utcavonalon a fésűs beépítés keresztcsűrös elrendezésű lakóházak részben felújítva láthatók.
Zsidótemetô
A 81.számú fôút keleti oldalán a belterületen található zsidótemetô a móri zsidó kultúra utolsó nyomait ôrzi. Mária Terézia rendelete alapján a svábsággal 40 zsidó család érkezett Mórra és környékére, a temetô azóta létezik. A síremlékek között a vörös gránittól a carrarain át a svéd márványig többféle emlékkô található. A II. világháború idején mártírhalált halt zsidó családok megemlékezô táblái (pl.: Lôwy család) is láthatók.

10 kicsi indián - ET tollából

Előszó a hétvégéhez :)
elmondjuk hát Mindenkinek, hogy durvajó volt a Szigliget.
ott volt velünk a WhiteSpirit, ki meg is hódította Tibit :o)
döBitang szíve csordultig telt, de a 9heinekennek szorított még hely't.
azért a csomagolás még csiszolandó,
mert a mi f*sz-szerû mondandó nem ért célt és nem ér szivet,
döBitang inkább igyá vizet! ott volt még a KingaTúrsz,
aki éppen most múlt húsz, börzdéj parti,
hangoskodás, házmesteri okoskodás,
majdnem szûrünk ki is rakták, de mást mondtak az égi párkák,
Black Spirit ezt kitudta, mert nem véletlen irányítja, ahogy idõt,
esõt, s napot, de én materialista vagyok.
Hello Kitty s Napsugár, minden buliba dukál...
na megyek, s csendben maradok,
Woodstock voltam, szevasztok!
*teszter*